Ungvári Miklós európa bajnokkal sportétrendről...

Írta: Zsivera Gábor

A magyar judo-sport az elmúlt héten egy EB arannyal örvendeztette meg a hazai szurkolókat. Ungvári Miklós hősies versenyzéssel lett pályafutása során harmadszor is a kontinens legjobbja. Ebből az alkalomból készítettünk vele egy nagyobb lélegzetvételű beszélgetést, melyben a ceglédi születésű versenyző büszkén mesélt nekünk a hatalmas sikerről, valamint arról, hogy mekkora segítséget jelentett számára ebben a tudatos sporttáplálkozás.

Mindenekelőtt gratulálni szeretnénk a múlthéten, Isztanbulban szerzett Európa bajnoki aranyérmedhez! Hatalmas küzdelemben sikerült megszerezned az elsőséget kiváló azeri ellenfeleddel szemben. Mesélnél nekünk egy kicsit arról, milyen gondolatok jártak a fejedben, mikor már a hosszabbításban gyűrtétek egymást?

Pasted Graphic 3
Először is köszönöm szépen a gratulációt. Úgy voltam vele, hogy meg lehet ez a győzelem, éreztem, jobb vagyok az azeri srácnál, ráadásul nem is voltam elkészülve az erőmmel annyira, mint mondjuk az előző meccsen, a döntőbe jutásért küzdve. Igyekeztem mindent megpróbálni azért, hogy meglegyen ez a győzelem. Itt, mondhatni egy hajszálon múlik az ember élete, azaz bármikor ráléphet egy dobásra akaratlanul is és elcsúszhat, de szerencsére én tudtam - amit az edzőmmel már megbeszéltünk - hogy mit is kellene csinálni. Ezt a mérkőzés elején nem voltam képes hozni, ám a végső szakaszban sikerült megvalósítanom. A végén már valószínűleg annyira el volt fáradva az ellenfelem, hogy kombinációból el tudtam dobni egy jukóért és a magam javára fordítottam az összecsapást. Összességében mondhatom, az egész Európa-bajnokság nem volt egyszerű abban a lelkiállapotban, amiben érkeztem a viadalra, ám hála Istennek elég jól össze tudtam szedni magam.

Mennyi időt készültél célzottan erre a versenyre?

Én azt mondanám, két részben kell készülni nem csak erre, de alapvetően egy nagyobb versenyre. Van egy judo – testi, fizikai, akár szellemi – felkészülés, illetve van egy fogyasztási szakasza, ezzel kapcsolatban szeretnék köszönetet mondani az önök cégének, hiszen nagyban segítették az előrejutásomat. Nem olyan könnyű már nekem lefogyni egy-egy versenyre. Ha a judo részét nézzük, akkor már januárban egy edzőtáborral elkezdődött a felkészülésem, utána jöttek a formába hozó versenyek, majd további edzőtáborok, végül megmérettettem magam az EB-n. A súlyommal kapcsolatban egyhónapnyi súlybeállítást, dietetikát végeztem, ami rengeteget segített, hiszen nem úgy kellett végigcsinálnom ezt a periódust, hogy nem ehettem vagy nem ihattam, tényleg szinte az utolsó napokig eszegettem, a folyadék bevitellelt is csupán az utolsó másfél napban kellett megvonnom magamtól, tehát elég jól működött ez a módszer.

Harmadszor lettél kontinensbajnok. Össze tudod hasonlítani, mondjuk a kilenc évvel ezelőtti felkészülésedet a mostanival?

Nagyon nehé
z visszaemlékezni rá, ugye a mostani és a kilenc évvel ezelőtti között sikerült nyernem még egy Európa-bajnokságot 2009-ben. Talán abban tudom összehasonlítani, hogy akkor még igen fiatal voltam, egész pontosan 22 éves. A súlyommal abszolút nem kellett foglalkoznom akkoriban, nem volt semmilyen problémám, olyan anyagcserém volt, hogy akár egy kilónyit le tudtam adni alvás közben. Például lefeküdtem 67 kilóval és reggel akár már 66 alá is befértem a mérlegelésen. A versenyek előtti napokon még akár háromkilónyi plusz is lehetett rajtam, úgy, hogy ebédeltem, vacsoráztam normálisan, aztán elmentem kocogni és mondjuk kihagytam egy vacsorát, amivel máris tudtam hozni a versenysúlyom. Ha ilyen téren nézzük azt az EB-t, akkor mindenképpen mondhatom, hogy az akkori könnyebb volt, mint a mostani. Nekimentem mindenkinek, kevés rutinnal és tapasztalattal rendelkeztem, most azért már rengeteg mindent másképp csinálok, főleg itt a táplálkozással kapcsolatban, valamint jóval tudatosabban vágok neki egy-egy versenynek. Sokkal több egy adott viadalra a felkészülési idő is, magukra a körülményekre, az adott szituációkra fordítok több időt. Tehát, ha boncolgatnánk, nagyon sok mindenben változott, tudnék még rengeteg apró dolgot említeni.

Milyen lényeges újításokat vezettél be azóta?

Pasted Graphic 4
A már elmondottakon kívül is bőven van, mi sportolók, igen babonásak vagyunk. Ezen okból kifolyólag vannak jó, illetve rossz szokások, próbálom ezek közül a jókat, illetve a beváltakat „lejegelni”, megtartani magamnak, többek között ezt a sporttáplálkozási programot is. Igyekszem szelektálni, a rosszakat kivenni ezek közül, mert, ha minden kabalát, babonát felvennék, a végén már „tele lenne velük a padlás”, tényleg csak azokat a profi, jó szokásokat kell elraktározni, melyek a felkészülést vagy az adott versenyt előre segítették, pozitív irányba vitték.

Te hogy állsz a fogyasztással? Tudomásunk szerint az EB előtt még a tervezettnél is jobban ment ez neked.

A fogyasztással kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy próbálok odafigyelve, egészségesen étkezni, de akaratlanul is – mondjuk olyan ünnepeknél, mint a Karácsony, Húsvét – amikor jó magyaros szokásként nehéz ételeket, italokat fogyasztok, akkor könnyen elmegy a súlyom. Nekem akár 70 kiló
fölé is szökik ilyen alkalmakkor, sőt, néha öt-hat kilónyi pluszt is képes vagyok összeszedni, és abból a zsírszázalékból, ami nekem van, eléggé nehezen tudok lefogyni. Ám most az a helyzet, hogy ezzel a szigorú diétával, amit előírtak nekem a szakemberek, jól be tudom állítani a súlyomat, ráadásul e mellett a versenyeken nem kerülök olyan megfáradt, megtört állapotba, mint korábban. Egyébként valóban igen jól sikerült az isztambuli megmérettetésre való fogyasztásom, nem kellett már annyi dekát hagynom az utolsó napra, mint mondjuk négy-öt évvel ezelőtt. Próbáltam beállítani a súlyomat, tehát harminc-negyven dekát kellett a végén eltüntetnem. Így feküdtem le a verseny előtti este és meglepődve tapasztaltam a következő reggelen, hogy 65,5 kilót nyomtam a próbamérésen, tehát a hivatalos mérlegelés előtt még meg tudtam inni egy három decis regeneráló italt is, így mértem be 65,75-tel. Igazából nem tudtam, hogy annyi víz maradt még bennem az előző napon, amit ilyen szépen sikerült alvás közben leadnom körülbelül nyolc óra alatt.

Jövőre jön az Olimpia, és te bevallottan készülsz arra, hogy Londonban is hatalmas sikerben legyen részed. Konkrétan milyen eredménnyel lennél elégedett?

Tulajdonképpen ez már a harmadik Olimpiám lehet, pontosabban bízom benne, hogy lesz is. Kétszer sajnos sikertelenül szerepeltem. Hét
évvel ezelőtt csupán két meccset tudtam vívni - egyet nyertem, egyet vesztettem, a pekingi játékokon pedig két sikerrel és egy kudarccal búcsúztam a viadaltól. Szeretném, ha már úgyis „három a magyar igazság”, akkor itt a harmadik Olimpiámon valamilyen érmet tudjak szerezni a családnak, a magyar judónak, az országnak. Sokan várták már tőlem a jó szereplést három éve is, sajnos nem jött össze. Aki ismeri a sportág viszonyait, illetve a világversenyek lebonyolítási rendszerét, az tudja, mennyire nehéz összeszedni egy érmet ezeken. Itt tényleg másodpercek töredéke alatt eldőlnek mérkőzések, sajnos az utóbbi időben bevezetett szabályváltoztatások során hoztak egy olyan döntést, mely szerint nincs már visszamérkőzés, tehát, ha az ember a legjobbal kerül össze az elején és netalántán kikap, akkor nincs neki tovább folytatásra lehetősége.

A tudatos sporttáplálkozás mennyire játszik fontos szerepet a mindennapjaidban?

Úgy vélem, hogy magához a mindennapi élethez is elengedhetetlen a tudatos táplálkozás. A jó közérzet, egészségi állapot, aminek örvendhetnek általában a sportolók, illetve mindenki, aki egészségesen igyekszik táplálkozni,
szerintem nagyon fontos. Én eddig is betartottam bizonyos alapelveket, tehát példának okáért szénsavas italokat korábban sem sűrűn fogyasztottam, inkább az ásványvíz-féléket, illetve a teákat iszom előszeretettel. Talán a kávé az egyetlen, amit fogyasztok, és káros szenvedélynek lehet mondani. Persze, mi sportolók is nagyon ritkán ugyan, de ha valami olyan jellegű alkalom van, megiszunk egy-egy sört, ami szénsavas. Komolyan oda kell figyelni arra, mi az, amivel az ember meghosszabbíthatja a sportpályafutását, illetve hogyan tud egészséges életmódot folytatni.

Mennyi ideje és hogyan kerültél kapcsolatba a SportVitalitással?

Pasted Graphic 5
Egy nagyon jó barátom, Kovács Antal (Olimpiai bajnok judós – a szerk.) barátja révén, illetve Mészáros Anettől hallottam erről a lehetőségről, aki szintén a mi sportágunk élversenyzője. Ők meséltek nekem arról, hogy van ez a SportVitalitás program és ajánlották számomra a kipróbálását. Mellettük ismerek egy taekwondoos hölgyet, aki nagyon tudatosan és ügyesen lefogyott ennek a módszernek a segítségével. Visszatérve, az Anettel és edzőjével való beszélgetés után jutottam el oda, hogy megkeresem a céget. Az EB előtt másfél-két hónappal vágtam bele, azaz összesen három hónapja ismerkedtem meg a céggel. Először részt vettem a mérésen, aztán az isztambuli Európa-bajnokságra már tudatosan, ezzel a programmal készültem fel.

Mik a legfőbb tapasztalataid ezzel a módszerrel kapcsolatban?

Voltak nehéz pillanataim az elején, nyilván a szervezetemnek is át kellett kissé állnia arra a kalória bevitelre, amit előírtak nekem a szakemberek. Ez lemondásokkal járt, az ember természetesen szeret néha enni egy kis csokit, én például edzések után tettem ezt. Nagyjából két hét kellett, hogy hozzá tudjam szoktatni magam a programhoz, de aztán eléggé olajozottan működött a „rendszer”. Annyit talán közbe lehet vetni, hogy amikor küzdelmi edzéseink voltak, illetve nagyon kemény szakaszában voltunk a felkészülésnek, akkor tudatosan megemeltem a kalória bevitelt, illetve az ételadagokat, mert néha a hosszabb tréningeknél nem úgy bírtam az edzést, ahogy szerettem volna. De azt megbeszéltük, ha nagyobb igénybevételnek vagyok kitéve, akár három edzést is végigcsinálok egy nap, akkor ez nyilván engedélyezett. Nem kőtáblára van vésve az étrend, amit megkaptunk, nem úgy kell vele számolni, hogy eltérni tőle egyáltalán ne lenne szabad. Nyilván, ha például elmentem a barátaimmal valamerre és megkívántam egy fagyit, akkor azt meg lehetett enni és nem hullottak emiatt fejek. Tehát, ha közösségi életet élek és meg szeretnék inni, mondjuk egy kávét vagy egy picit eltérek az étrendtől, az még belefér.

Kiknek és miért ajánlanád a SportVitalitás programját?

Egyrészt azoknak, akik
bajnoki vagy bármilyen, nagyobb jellegű sikerre vágynak és tényleg úgy szeretnének lefogyni egy súlycsoportos sportág képviselőiként, hogy megmaradjon az erejük, azaz teljesen olyan erőállapotnak örvendhessenek, mint edzésen, valamint ugyanazzal a dinamikával vethessék bele magukat a küzdelembe. Megmaradjon az a mozgékonyságuk, ami az eredményességhez szükséges, tudják azt a judójukat hozni, mint amire képesek edzésen. Tényleg mindenkinek, aki hasonló fogyasztási problémákkal küzd, a bokszolóktól kezdve a birkózókon át a judósokig. Minden érintettnek nagyon nagy hasznára válna a SportVitalitás.

Mi a véleményed az utánpótlás versenyzőkről. Náluk is komoly segítséget jelenthet, ha odafigyelnek tudatosan a táplálkozásukra?

Én úg
y vélem, ha gyerekkorban, utánpótlás korban elkezdik a versenyzők, akkor annyira tudatossá válik, hogy a későbbiek során már automatikusan fog náluk működni. Időben megtanulják, mi az a helyes értrend, miket kell, illetve mit nem szabad elfogyasztaniuk ahhoz, hogy a legtöbbet tudják kihozni magukból a sportágukban. Azt mondanám, ez ma már egy ifi vagy junior korú sportolónál elengedhetetlen. Köztudott, hogy fiataljaink is szoktak fogyasztani, judóban például 14-15 éves gyerekek is, nyilván nem olyan mértékben, mint a felnőtt versenyzők, de a tudatos táplálkozással ez is kordában tartható és sokkal könnyebbé teszi az életet.

Köszönjük az interjút!

Fotó 1: Nemzetisport.hu Fotó 2: Nemzetisport.hu Fotó 3: Barikad.hu

Televíziós Megjelenéseink:

Digisport Reggeli Startban Kovács Katalinnal
Digisport SportVitalitas Kovács Katalin sporttáplálkozás
RTL Klub Reggeliben válogatott vizilabdázóinkkal

RTL Reggeli
Digisport Reggeli Startban Dr Tiszaker Ágnessel
Digisport
Digisport Dávid Futása a maratoni csata
David_futusa
Nagy Sportágválasztón Gór-Nagy Miklóssal
Nagy Sportagvalaszto


Országos Sporttáplálkozási kérdőív kitölthető ide kattintva:

Kerdoiv