Scott Gavura kanadai farmakológus (gyógyszerkutató) szakterülete a drága rákgyógyszerek adagolásának optimalizálása. A Torontói Egyetem szakembere az áltudományos praktikák és „csodaszerek” elleni küzdelemben is aktív: 2009 óta blogot működtet ezzel kapcsolatban, Science-Based Pharmacy címmel.

Cikkünk a kutató blogjának egyik bejegyzése alapján készült, az alábbiakban leírtak tehát a szerző véleményét tükrözik. Nem helyettesítik továbbá az orvossal történő konzultációt sem. Az írást vitaindítónak szánjuk.

Bűneinktől és salakanyagainktól

Itt a nyár, itt a partiszezon, és mi másra lehet nagyobb szükség egy masszívan átbulizott éjszaka után, mint egy kiadós méregtelenítésre, salaktalanításra, öntisztításra? Erre alkalmas termék számtalan kínálja magát nemcsak a bioboltok, de immár a patikák, sőt a közönséges hipermarketek polcain is. Táplálékkiegészítők, teák, homeopátiás készítmények, kávébeöntés, fülgyertya, gyógykristályos lábfürdő egyaránt megfelelhet a méregtelenítés céljainak. A termékek reklámja a test megújítását és az egészség helyreállítását ígéri – mindössze például 7999 (vagy 17 999) forintért, akár egy hét alatt. Akinek pedig úgy tetszik, pusztán az étrendje helyes megválasztásával salaktalaníthat: se szeri, se száma az erre vonatkozó szakértő útmutatásoknak. Elvégre amiként bűneinktől, akként salakanyagainktól is meg kell időnként tisztulnunk. Akár vitaminkúrával, akár ionelvonókkal. Kell, hogy legyen benne valami, nem igaz?

A valódi méregtelenítés

Ami azt illeti, nem úgy tűnik. A méregtelenítés, hivatalos nevén detoxikálás orvosi fogalom, amelyet teljesen illegitim módon bitorolnak el marketingcélokra, és kínálják fel kitalált egészségi állapotok kezelésére. Az orvoslás akkor beszél detoxikálásról, ha a szervezetet valamely tényleges méreganyagtól – például drogoktól, túladagolt gyógyszerhatóanyagtól, alkoholtól, nehézfémektől – kell megszabadítani. Ennek megfelelően a valódi detoxikálás orvosi beavatkozás, amelyet nem lehet egy interneten felkínált listából tetszés szerint kiválasztani vagy a polcról leemelni. A valódi méregtelenítést életveszélyes állapotok megszüntetése érdekében, kórházi körülmények között végzik.

A bizniszdetoxikálás

Ellenben azok a „méreganyagok”, amelyektől a detoxüzletág marketingesei próbálnak minket megszabadítani, az esetek többségében szimplán nem léteznek. Ennélfogva a bizniszdetoxikálás nem egyéb, mint visszaélés egy orvosi fogalom kölcsönözte hitellel; nem több, mint haszontalan termékek és szolgáltatások tudományos gúnyába öltöztetése. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég tisztázni a méreg fogalmát és a toxikus hatások természetét, majd ezután áttekinteni, milyen módszerekkel óhajtanak salaktalanítani bennünket a detoxikáló rítusok, készítmények és programok. Ennyi tudással felfegyverkezve leleplezhetjük az áltudományt, és könnyűszerrel kikerülhetjük a csalók kelepcéjét.

Első számú feltevés: a testünk méreganyagokat halmoz fel

Fülünk nem véletlenül érzékeny a detoxmarketing szólamaira: ahogy elménk eredendően fogékony a hasonlóságon alapuló mágiára, úgy a jelek szerint huzalozva vagyunk a mérgektől való beszennyeződés és a tőlük való megtisztulás ideáira is. Az ilyen célú szertartások hagyománya messze az írott történelem előtti időkre nyúlik vissza. Valamiképp az egyetemes emberi gondolkodás elválaszthatatlan részét alkotja a képzet, hogy lelkünket és testünket időről időre meg kell szabadítanunk a bennük lerakódott salaktól; bűneinket meggyónjuk vagy vezeklünk értük, testünket pedig tisztítókúrának vetjük alá. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb vallásában felbukkannak ezek a motívumok.

A középkor elmúltával egyre kevesebben tartottak az ártó miazmáktól, viszont ahogy a biológia és orvoslás ismeretei lassan beszivárogtak a modern köztudatba, úgy öltöttek az ősi félelmek új testet az „önmérgezéstől” való rettegés formájában. Purgáljuk csak át a beleinket – szólt a 19. századi elmélet –, és ezzel távol is tartjuk a bajokat. A 20. század elejére az anatómia, az élettan és a betegségek valódi okainak jobb megértése révén a tudomány leszámolt az önmérgezés tanával. Azonban a hivatalos tudomány kőfalain kívül, az alternatív gyógyászat berkeiben az elmélet ma is változatlan népszerűségnek örvend. Az önmérgezési teória kortárs formájában a főbűnösök az élelmiszer-adalékok, a glutén, a só, a hús, a fluorid, a gyógyszerek, a szmog, az oltások összetevői és a génmódosított növények, amelyek egymással kombinálódva – és talán még az előző este elfogyasztott borral is kölcsönhatásban – előidézik a „méreganyagok” felhalmozódását a szervezetben.

Nem nevezik meg a kiűzendő mérget

De vajon mi az a tényleges „toxin” vagy „méreganyag”, amely egészségünket kikezdi? Úgy tűnik, leginkább egy értelmetlen és üres fogalom, amely elég tudományosan hangzik ahhoz, hogy hiteles legyen. A méregtelenítőkúrák közös ismérve, hogy egyik sem nevezi néven azt a bizonyos toxint vagy toxinokat, amelyeket kiűzni volnának hivatottak. Íme egy reprezentatív termék ismertetője:

„Az X. Y. (a termék nevének helye) két részből álló, 30 napos, új generációs gyógynövény-alapú tisztítóprogram. Összetételét úgy alakítottuk ki, hogy segítse a szervezet méregtelenítési folyamatait mind a hét természetes csatornán: a májon, a tüdőn, a vastagbélen, a vesén, a véren, a bőrön és a nyirokrendszeren keresztül. Napjaink mérgekkel teli világában az öntisztítás és a méregtelenítés elengedhetetlen szükséglet. A beszívott levegővel, az elfogyasztott ételekkel és italokkal állandóan méreganyagok jutnak a szervezetünkbe. Ezek a toxinok idővel felhalmozódnak, s lassanként megtámadják egészségünket.

Az öntisztítás és a méregtelenítés segítséget nyújt a szervezetnek, hogy megbirkózzon a környezeti mérgekből származó terheléssel. A méregterhelés csökkentése mérsékli a krónikus egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát, javítja általános egészségi állapotunkat és immunrendszerünk teljesítményét, és növelheti energiaszintünket. Az X. Y. az egész testet tisztítja és méregteleníti, de hatása leginkább a szervezet két fő méregtelenítési útvonalára, a májra és a vastagbélre koncentrál. Az X. Y. használata ezért alapvető fontosságú a székrekedés elkerülése és a bélfunkció javítása érdekében.”

Figyeljük meg jól az ilyen szövegekre oly jellemző mellébeszélést: utal ugyan a méreganyagokra, de egyet sem nevez néven. Az egész hihetően hangzik, de nélkülöz mindenféle konkrétumot. És vegyük észre azt a trükköt, hogy a méregtelenítőkúra – mintegy megelőzésképp – akkor is ajánlott, ha valakinek éppenséggel semmi baja nincs.

A vastagbél az egyik nagy kedvenc

A vastagbél amúgy is a detoxmarketing kedvenc terepe. A szabvány érvelés szerint a vastagbélben valamiféle toxikus trutymó halmozódik fel – amit olykor a tudományosan csengő „nyálkás lerakódás” vagy „mukoid plakk” néven említenek –, és ez kedvez a férgek, a Candida és egyéb csúfságok elszaporodásának. A valódi tudomány számára azonban a toxikus trutymó, de még a mukoid plakk fogalma is ismeretlen. Szimpla kitalációk, a detoxmarketing-gépezet agyszüleményei. Nyugodtan meg lehet kérdezni egy gasztroenterológust – aki hivatásszerűen kukucskál mások vastagbelébe –, hogy látta-e őket valaha. Soha senki egyetlen orvosi közleményben sem számolt be a létezésükről.

Második számú feltevés: a betegségeket a méreganyagok okozzák

A detoxkészítmények reklámanyagai felsorolják a méreganyagok felhalmozódását jelző tüneteket, gondosan ügyelve arra, hogy egyrészt teljesen általánosakat – fejfájás, fáradékonyság, álmatlanság, fokozott étvágy – is felvegyenek a listára, amelyek bárkire vonatkozhatnak, másrészt szerepeltessenek olyat is, amitől jól megijedünk (pl. rák). Hogy pontosan melyik toxin felelős melyik betegségért, azzal a tájékoztatók adósak szoktak maradni, amiként annak magyarázatával is, hogy a méreganyagok vajon mi módon alakítják ki a felsorolt tüneteket. Itt ismét szembeötlő a különbség a valódi tudományhoz képest, amely jelentős mennyiségű kutatást fordít minden egyes szóba kerülő vegyület betegségokozó képességének ellenőrzésére. Noha a detoxosok váltig állítják, hogy betegségeinket egy sereg méreganyagnak tulajdoníthatjuk, a marketinganyagokban még csak homályos utalást sem tesznek valamely konkrét toxin és tünet vagy betegség közötti kapcsolatra.

Még a túl sok víz is lehet méreg

Tény, hogy szervezetünk állandóan nagyszámú különböző természetes és szintetikus vegyülettel kerül érintkezésbe. Abból azonban, hogy egy vegyület – legyen bár természetes vagy mesterséges – a testünkben megtalálható, még nem következik, hogy kárt is okoz ott. Mivel természetes környezetünk a kezdetektől fogva telis-tele van mérgezőbbnél mérgezőbb kemikáliákkal – növényi és állati mérgekkel egyaránt –, az emberi szervezet figyelemre méltó védekező- és elhárítórendszereket fejlesztett ki e nemkívánatos vegyületek ellen. Bőrünk, vesénk, nyirokrendszerünk, emésztőrendszerünk és mindenekelőtt a májunk együttesen döbbenetesen komplex és kidolgozott belső méregtelenítőapparátussá állnak össze. És sose feledjük: bármely vegyület mérgező volta a dózistól függ. Ha túl sokat iszunk belőle, még a víz is méreg, hiszen felhígítja a vért.

Nem tömődik el a máj és a vese

A detox apostolai a májat és a vesét valamiféle passzív, mechanikus szűrőnek mutatják be, ahol a méreganyagok fennakadnak és felgyülemlenek. Úgy érvelnek, hogy ezeket a szerveket időről időre ki kell tisztítani, ahogy egy elkoszolódott törlőrongyot kimosunk, vagy ahogy kicseréljük az autónkban a légszűrőt. Azonban a máj és a vese igazából egyáltalán nem így működik. A máj kémiai reakciók sorozatán keresztül a mérgező anyagokat olyanokká alakítja, amelyek aztán az epével vagy a veséken keresztül békésen távozhatnak a szervezetből. A máj tehát öntisztító: semmi szüksége pucolásra, mivel – hacsak valaki nem szenved orvosilag igazolt májbetegségben – a méreganyagok nem gyűlnek fel benne, és rendszerint gond nélkül üzemel egész életünkön át. A vese a vizeletbe választja ki a salakanyagokat, amelyek máskülönben a vérben maradnának. Bárki, aki arra hivatkozik, hogy akár a máj, akár a vese rendszeres „tisztogatásra” szorul, az nem rendelkezik a legalapvetőbb ismeretekkel sem az emberi élettan, anyagcsere és toxikológia terén.

Harmadik számú feltevés: a méregtelenítő kúrák eltávolítják a toxinokat

Ha a méregtelenítőkezelések hatásáról szóló tanulmányokat keresünk az orvosi szakirodalomban, az alábbi találatot kapjuk:

„Nincs a keresésnek megfelelő elem.”

Ennélfogva bízvást állíthatjuk, hogy nem áll rendelkezésre hitelt érdemlő bizonyíték a méregtelenítőkúrák hatékonyságát illetően. Senkinek sem sikerült igazolnia, hogy egyetlen „toxint” is eltávolítanának a szervezetből, vagy bármilyen más egészségi előny származna a méregtelenítő szerek fogyasztásából. Ugyanez vonatkozik a kávébeöntésre és a hozzá hasonló zagyvaságokra: semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték nem támasztja alá, hogy a kávébeöntés segítene a szervezetnek a méreganyagok eltávolításában, vagy fokozná a máj működését. Nem kecsegtetnek egészségi haszonnal a vitamininjekciók sem, amennyiben ezek sem növelik a máj vagy a vese hatékonyságát. Az ionkötő vegyületeket (kelátorokat) tartalmazó injekciókat panaceaként (univerzális orvosságként) hirdetik minden baj ellen, de úgy tűnik, ellentétben a valódi nehézfémmérgezések esetén kórházi körülmények között adott ionkötőkkel, a naturopátiás kelátorok hatása nem nyugszik tudományos alapokon, és nem is igen csinálnak semmit.

Lehet-e ártalmas a méregtelenítés?

Árthatnak-e a méregtelenítőkezelések? Amíg csak egyszerű étrendi módosításokról van szó, csekély a káros mellékhatások valószínűsége. Valójában mindenkinek jó szívvel ajánlható, hogy egyen több kelbimbót és kevesebb feldolgozott és finomított ételt. A homeopátiás detox is biztonságos – bármiféle aktív hatóanyag híján a homeopátia a placebohatások terepe. Ahogy azonban az unortodoxabb, immár aktív hatóanyagot tartalmazó detoxkezelések felé haladunk, nyilvánvalóvá válik a bennük rejlő potenciális kockázat. A kávébeöntés például kifejezetten veszélyes, és ezért kerülendő. Egyaránt dokumentáltak az alkalmazása nyomán kialakult vérmérgezést, végbél-perforációt és vérion-rendellenességeket – sőt még haláleset is kapcsolódik hozzá. A vitamininjekciók elvben biztonságosak, ha a sterilitás alapvető feltételei érvényesülnek a beadáskor. Óvakodni kell azonban, mert egyes természetgyógyászok előszeretettel adnak be szájon át való használatra szánt készítményeket injekcióban.

Veszélyes hashajtó

A detoxkészítményekben jellemzően megtalálható az alábbi két komponens:

1. Valamilyen “májfunkció-fokozó”, legtöbbször máriatövis (Silybum marianum). De ha a májat nem lehet kifacsarni és megfiatalítani, vajon lehet-e serényebb munkára ösztökélni? A máriatövis esetében – az alkoholos májbetegeken, illetve hepatitisz B-ben és C-ben szenvedő pácienseken végzett kísérletek ellenére – nem sikerült ilyen irányú hatást kimutatni. Semmi sem utal tehát arra, hogy a máriatövis-kivonat fogyasztása bármilyen meg nem nevezett toxintól megtisztítana.

2. Valamilyen hashajtó, legtöbbször magnézium-hidroxid, szenna, rebarbara, kaszkara stb. A hashajtó a méregtelenítőszettek azon összetevője, amelynek a hatása a leginkább szemmel látható (és érezhető). Óvatlan használatuk viszont kiszáradáshoz és az ionegyensúly felborulásához vezethet. A szennához és kaszkarához hasonló stimuláló hashajtók rendszeres használata a legtöbb egészséges felnőtt számára a hozzászokás és a kiszáradás veszélye miatt kifejezetten ellenjavallt. Ezek a kivonatok a legerősebb hashajtók közé tartoznak, amelyeket normális esetben csak rövid ideig, jelentős székrekedés kezelésére vagy orvosi beavatkozás előtti béltisztításra használnak.

A bélflóra is károsodhat

A mellékhatások a detoxkúra befejeztével sem múlnak el okvetlenül. Egyesek a méregtelenítés után még egy ideig hányingerre vagy hasmenésre panaszkodnak. A detoxpártiak persze „tisztulási reakció” részeként értelmezik ezeket a tüneteket, és biztosítják a pácienst afelől, hogy „a méreganyagok így hagyják el a testet”. Tudományosabb (és hihetőbb) magyarázatnak tűnik, hogy a tapasztalt tünetek a hosszabb-rövidebb böjtölést követően az emésztés újraindulásával kapcsolatosak. A böjt szigorától és időtartamától függően az adott időszak alatt akár teljesen le is állhat az emésztés, aminek egyébként az ép bélflóra is kárát látja. Ugyanezt a kezdeti jelenséget lehet megfigyelni azoknál a kórházi ápoltaknál, akik az intravénás táplálás után próbálnak visszatérni a rendes étkezéshez. A detoxkészletek összetevői, illetve a használatuk nyomán fellépő purgálás olyan mértékben irritálhatja a vastagbelet, hogy utána eltart egy ideig, míg magához tér.

Becsapós súlycsökkenés

A méregtelenítőkúrákat gyakran kíséri azonnali testsúlycsökkenés is, különösen, ha hashajtó is szerepel a menüben. Sajnos a súlycsökkenés jó része nem a zsírpárnák apadásának, hanem a vízveszteségnek, esetenként az izomveszteségnek tulajdonítható – függően attól, mekkora felfordulást keltett a kúra a normális testi funkciókban. E súlycsökkenés azonban az esetek többségében időleges csupán: a kúrát követően, ha a táplálékbevitel és a fizikai aktivitás nem változik, a szervezet visszatér eredeti súlyához.

Nem ez kell az egészséges életmódhoz

A magukat „méregtelenítés” és „tisztítás” jelszavakkal hirdető termékek és szolgáltatások valójában kizárólag a pénztárca könnyítése terén mutatnak hatékonyságot. Az alternatív medicina elképzelése a méregtelenítésről és öntisztításról minden valóságalapot nélkülöz. Hitelt érdemlő tudományos közlések nem támasztják alá a detoxikálókezelések, készletek és rituálék hatását a test öntisztító képességére. Ártani azonban árthatnak, méghozzá nemcsak olyan közvetlen módon, mint a kávébeöntés vagy a túlszedett hashajtók, hanem tágabb értelemben is azzal, hogy elterelik a figyelmet a szervezet valódi működésének mikéntjéről, és arról, mit kell valójában tennünk az egészségünk megőrzése érdekében. A méregtelenítés irreleváns dolgokra összpontosít, és azt sugallja fogyasztóinak, hogy életmódbeli hibáikat könnyen és gyorsan helyreránthatják egy-egy kúrával.

Pedig az egészséges életmódot nem lehet gyógynövényes doboz, homeopátiásflaska vagy fenékbe tömhető kávéstasak formájában megvásárolni. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az elégtelen alvás messze ható következményeit nem lehet egyszerűen kimosni vagy kipurgálni a szervezetből. A májunknak és a vesénknek nincs szüksége sikálásra. Így hát, ha valaki méregtelenítést és öntisztítást ígér nekünk, ne adjunk hitelt neki, és kezeljük fenntartással a további egészségi jó tanácsait.

Forrás: origo.hu