Dopping-pozitív lehetek a mákos bejglitől?
Mákos guba, mákos tészta, pozsonyi kifli, flódni vagy mákos bejgli:…
Az egészséges életmódot nem lehet salaktalanító csodaszerek vagy fenékbe tömhető kávéstasak formájában megvásárolni. A gyógyszertárak és bioboltok polcain sorakozó, méregtelenítéssel kecsegtető készítmények orvosi hitelessége kapcsán Scott Gavura kanadai gyógyszerész véleményét idézzük.
Scott Gavura kanadai farmakológus (gyógyszerkutató) szakterülete a drága rákgyógyszerek adagolásának optimalizálása. A Torontói Egyetem szakembere az áltudományos praktikák és „csodaszerek” elleni küzdelemben is aktív: 2009 óta blogot működtet ezzel kapcsolatban, Science-Based Pharmacy címmel.
Cikkünk a kutató blogjának egyik bejegyzése alapján készült, az alábbiakban leírtak tehát a szerző véleményét tükrözik. Nem helyettesítik továbbá az orvossal történő konzultációt sem. Az írást vitaindítónak szánjuk.
Itt a nyár, itt a partiszezon, és mi másra lehet nagyobb szükség egy masszívan átbulizott éjszaka után, mint egy kiadós méregtelenítésre, salaktalanításra, öntisztításra? Erre alkalmas termék számtalan kínálja magát nemcsak a bioboltok, de immár a patikák, sőt a közönséges hipermarketek polcain is. Táplálékkiegészítők, teák, homeopátiás készítmények, kávébeöntés, fülgyertya, gyógykristályos lábfürdő egyaránt megfelelhet a méregtelenítés céljainak. A termékek reklámja a test megújítását és az egészség helyreállítását ígéri – mindössze például 7999 (vagy 17 999) forintért, akár egy hét alatt. Akinek pedig úgy tetszik, pusztán az étrendje helyes megválasztásával salaktalaníthat: se szeri, se száma az erre vonatkozó szakértő útmutatásoknak. Elvégre amiként bűneinktől, akként salakanyagainktól is meg kell időnként tisztulnunk. Akár vitaminkúrával, akár ionelvonókkal. Kell, hogy legyen benne valami, nem igaz?
Ami azt illeti, nem úgy tűnik. A méregtelenítés, hivatalos nevén detoxikálás orvosi fogalom, amelyet teljesen illegitim módon bitorolnak el marketingcélokra, és kínálják fel kitalált egészségi állapotok kezelésére. Az orvoslás akkor beszél detoxikálásról, ha a szervezetet valamely tényleges méreganyagtól – például drogoktól, túladagolt gyógyszerhatóanyagtól, alkoholtól, nehézfémektől – kell megszabadítani. Ennek megfelelően a valódi detoxikálás orvosi beavatkozás, amelyet nem lehet egy interneten felkínált listából tetszés szerint kiválasztani vagy a polcról leemelni. A valódi méregtelenítést életveszélyes állapotok megszüntetése érdekében, kórházi körülmények között végzik.
Ellenben azok a „méreganyagok”, amelyektől a detoxüzletág marketingesei próbálnak minket megszabadítani, az esetek többségében szimplán nem léteznek. Ennélfogva a bizniszdetoxikálás nem egyéb, mint visszaélés egy orvosi fogalom kölcsönözte hitellel; nem több, mint haszontalan termékek és szolgáltatások tudományos gúnyába öltöztetése. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég tisztázni a méreg fogalmát és a toxikus hatások természetét, majd ezután áttekinteni, milyen módszerekkel óhajtanak salaktalanítani bennünket a detoxikáló rítusok, készítmények és programok. Ennyi tudással felfegyverkezve leleplezhetjük az áltudományt, és könnyűszerrel kikerülhetjük a csalók kelepcéjét.
Fülünk nem véletlenül érzékeny a detoxmarketing szólamaira: ahogy elménk eredendően fogékony a hasonlóságon alapuló mágiára, úgy a jelek szerint huzalozva vagyunk a mérgektől való beszennyeződés és a tőlük való megtisztulás ideáira is. Az ilyen célú szertartások hagyománya messze az írott történelem előtti időkre nyúlik vissza. Valamiképp az egyetemes emberi gondolkodás elválaszthatatlan részét alkotja a képzet, hogy lelkünket és testünket időről időre meg kell szabadítanunk a bennük lerakódott salaktól; bűneinket meggyónjuk vagy vezeklünk értük, testünket pedig tisztítókúrának vetjük alá. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb vallásában felbukkannak ezek a motívumok.
Béltisztítás. Korabeli méregtelenítő kúra ábrázolása (Forrás: Boston Public Library)
A középkor elmúltával egyre kevesebben tartottak az ártó miazmáktól, viszont ahogy a biológia és orvoslás ismeretei lassan beszivárogtak a modern köztudatba, úgy öltöttek az ősi félelmek új testet az „önmérgezéstől” való rettegés formájában. Purgáljuk csak át a beleinket – szólt a 19. századi elmélet –, és ezzel távol is tartjuk a bajokat. A 20. század elejére az anatómia, az élettan és a betegségek valódi okainak jobb megértése révén a tudomány leszámolt az önmérgezés tanával. Azonban a hivatalos tudomány kőfalain kívül, az alternatív gyógyászat berkeiben az elmélet ma is változatlan népszerűségnek örvend. Az önmérgezési teória kortárs formájában a főbűnösök az élelmiszer-adalékok, a glutén, a só, a hús, a fluorid, a gyógyszerek, a szmog, az oltások összetevői és a génmódosított növények, amelyek egymással kombinálódva – és talán még az előző este elfogyasztott borral is kölcsönhatásban – előidézik a „méreganyagok” felhalmozódását a szervezetben.
De vajon mi az a tényleges „toxin” vagy „méreganyag”, amely egészségünket kikezdi? Úgy tűnik, leginkább egy értelmetlen és üres fogalom, amely elég tudományosan hangzik ahhoz, hogy hiteles legyen. A méregtelenítőkúrák közös ismérve, hogy egyik sem nevezi néven azt a bizonyos toxint vagy toxinokat, amelyeket kiűzni volnának hivatottak. Íme egy reprezentatív termék ismertetője:
„Az X. Y. (a termék nevének helye) két részből álló, 30 napos, új generációs gyógynövény-alapú tisztítóprogram. Összetételét úgy alakítottuk ki, hogy segítse a szervezet méregtelenítési folyamatait mind a hét természetes csatornán: a májon, a tüdőn, a vastagbélen, a vesén, a véren, a bőrön és a nyirokrendszeren keresztül. Napjaink mérgekkel teli világában az öntisztítás és a méregtelenítés elengedhetetlen szükséglet. A beszívott levegővel, az elfogyasztott ételekkel és italokkal állandóan méreganyagok jutnak a szervezetünkbe. Ezek a toxinok idővel felhalmozódnak, s lassanként megtámadják egészségünket.
Az öntisztítás és a méregtelenítés segítséget nyújt a szervezetnek, hogy megbirkózzon a környezeti mérgekből származó terheléssel. A méregterhelés csökkentése mérsékli a krónikus egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát, javítja általános egészségi állapotunkat és immunrendszerünk teljesítményét, és növelheti energiaszintünket. Az X. Y. az egész testet tisztítja és méregteleníti, de hatása leginkább a szervezet két fő méregtelenítési útvonalára, a májra és a vastagbélre koncentrál. Az X. Y. használata ezért alapvető fontosságú a székrekedés elkerülése és a bélfunkció javítása érdekében.”
Figyeljük meg jól az ilyen szövegekre oly jellemző mellébeszélést: utal ugyan a méreganyagokra, de egyet sem nevez néven. Az egész hihetően hangzik, de nélkülöz mindenféle konkrétumot. És vegyük észre azt a trükköt, hogy a méregtelenítőkúra – mintegy megelőzésképp – akkor is ajánlott, ha valakinek éppenséggel semmi baja nincs.
A vastagbél amúgy is a detoxmarketing kedvenc terepe. A szabvány érvelés szerint a vastagbélben valamiféle toxikus trutymó halmozódik fel – amit olykor a tudományosan csengő „nyálkás lerakódás” vagy „mukoid plakk” néven említenek –, és ez kedvez a férgek, a Candida és egyéb csúfságok elszaporodásának. A valódi tudomány számára azonban a toxikus trutymó, de még a mukoid plakk fogalma is ismeretlen. Szimpla kitalációk, a detoxmarketing-gépezet agyszüleményei. Nyugodtan meg lehet kérdezni egy gasztroenterológust – aki hivatásszerűen kukucskál mások vastagbelébe –, hogy látta-e őket valaha. Soha senki egyetlen orvosi közleményben sem számolt be a létezésükről.
A detoxkészítmények reklámanyagai felsorolják a méreganyagok felhalmozódását jelző tüneteket, gondosan ügyelve arra, hogy egyrészt teljesen általánosakat – fejfájás, fáradékonyság, álmatlanság, fokozott étvágy – is felvegyenek a listára, amelyek bárkire vonatkozhatnak, másrészt szerepeltessenek olyat is, amitől jól megijedünk (pl. rák). Hogy pontosan melyik toxin felelős melyik betegségért, azzal a tájékoztatók adósak szoktak maradni, amiként annak magyarázatával is, hogy a méreganyagok vajon mi módon alakítják ki a felsorolt tüneteket. Itt ismét szembeötlő a különbség a valódi tudományhoz képest, amely jelentős mennyiségű kutatást fordít minden egyes szóba kerülő vegyület betegségokozó képességének ellenőrzésére. Noha a detoxosok váltig állítják, hogy betegségeinket egy sereg méreganyagnak tulajdoníthatjuk, a marketinganyagokban még csak homályos utalást sem tesznek valamely konkrét toxin és tünet vagy betegség közötti kapcsolatra.
Tény, hogy szervezetünk állandóan nagyszámú különböző természetes és szintetikus vegyülettel kerül érintkezésbe. Abból azonban, hogy egy vegyület – legyen bár természetes vagy mesterséges – a testünkben megtalálható, még nem következik, hogy kárt is okoz ott. Mivel természetes környezetünk a kezdetektől fogva telis-tele van mérgezőbbnél mérgezőbb kemikáliákkal – növényi és állati mérgekkel egyaránt –, az emberi szervezet figyelemre méltó védekező- és elhárítórendszereket fejlesztett ki e nemkívánatos vegyületek ellen. Bőrünk, vesénk, nyirokrendszerünk, emésztőrendszerünk és mindenekelőtt a májunk együttesen döbbenetesen komplex és kidolgozott belső méregtelenítőapparátussá állnak össze. És sose feledjük: bármely vegyület mérgező volta a dózistól függ. Ha túl sokat iszunk belőle, még a víz is méreg, hiszen felhígítja a vért.
A detox apostolai a májat és a vesét valamiféle passzív, mechanikus szűrőnek mutatják be, ahol a méreganyagok fennakadnak és felgyülemlenek. Úgy érvelnek, hogy ezeket a szerveket időről időre ki kell tisztítani, ahogy egy elkoszolódott törlőrongyot kimosunk, vagy ahogy kicseréljük az autónkban a légszűrőt. Azonban a máj és a vese igazából egyáltalán nem így működik. A máj kémiai reakciók sorozatán keresztül a mérgező anyagokat olyanokká alakítja, amelyek aztán az epével vagy a veséken keresztül békésen távozhatnak a szervezetből. A máj tehát öntisztító: semmi szüksége pucolásra, mivel – hacsak valaki nem szenved orvosilag igazolt májbetegségben – a méreganyagok nem gyűlnek fel benne, és rendszerint gond nélkül üzemel egész életünkön át. A vese a vizeletbe választja ki a salakanyagokat, amelyek máskülönben a vérben maradnának. Bárki, aki arra hivatkozik, hogy akár a máj, akár a vese rendszeres „tisztogatásra” szorul, az nem rendelkezik a legalapvetőbb ismeretekkel sem az emberi élettan, anyagcsere és toxikológia terén.
Ha a méregtelenítőkezelések hatásáról szóló tanulmányokat keresünk az orvosi szakirodalomban, az alábbi találatot kapjuk:
„Nincs a keresésnek megfelelő elem.”
Ennélfogva bízvást állíthatjuk, hogy nem áll rendelkezésre hitelt érdemlő bizonyíték a méregtelenítőkúrák hatékonyságát illetően. Senkinek sem sikerült igazolnia, hogy egyetlen „toxint” is eltávolítanának a szervezetből, vagy bármilyen más egészségi előny származna a méregtelenítő szerek fogyasztásából. Ugyanez vonatkozik a kávébeöntésre és a hozzá hasonló zagyvaságokra: semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték nem támasztja alá, hogy a kávébeöntés segítene a szervezetnek a méreganyagok eltávolításában, vagy fokozná a máj működését. Nem kecsegtetnek egészségi haszonnal a vitamininjekciók sem, amennyiben ezek sem növelik a máj vagy a vese hatékonyságát. Az ionkötő vegyületeket (kelátorokat) tartalmazó injekciókat panaceaként (univerzális orvosságként) hirdetik minden baj ellen, de úgy tűnik, ellentétben a valódi nehézfémmérgezések esetén kórházi körülmények között adott ionkötőkkel, a naturopátiás kelátorok hatása nem nyugszik tudományos alapokon, és nem is igen csinálnak semmit.
Árthatnak-e a méregtelenítőkezelések? Amíg csak egyszerű étrendi módosításokról van szó, csekély a káros mellékhatások valószínűsége. Valójában mindenkinek jó szívvel ajánlható, hogy egyen több kelbimbót és kevesebb feldolgozott és finomított ételt. A homeopátiás detox is biztonságos – bármiféle aktív hatóanyag híján a homeopátia a placebohatások terepe. Ahogy azonban az unortodoxabb, immár aktív hatóanyagot tartalmazó detoxkezelések felé haladunk, nyilvánvalóvá válik a bennük rejlő potenciális kockázat. A kávébeöntés például kifejezetten veszélyes, és ezért kerülendő. Egyaránt dokumentáltak az alkalmazása nyomán kialakult vérmérgezést, végbél-perforációt és vérion-rendellenességeket – sőt még haláleset is kapcsolódik hozzá. A vitamininjekciók elvben biztonságosak, ha a sterilitás alapvető feltételei érvényesülnek a beadáskor. Óvakodni kell azonban, mert egyes természetgyógyászok előszeretettel adnak be szájon át való használatra szánt készítményeket injekcióban.
A detoxkészítményekben jellemzően megtalálható az alábbi két komponens:
1. Valamilyen “májfunkció-fokozó”, legtöbbször máriatövis (Silybum marianum). De ha a májat nem lehet kifacsarni és megfiatalítani, vajon lehet-e serényebb munkára ösztökélni? A máriatövis esetében – az alkoholos májbetegeken, illetve hepatitisz B-ben és C-ben szenvedő pácienseken végzett kísérletek ellenére – nem sikerült ilyen irányú hatást kimutatni. Semmi sem utal tehát arra, hogy a máriatövis-kivonat fogyasztása bármilyen meg nem nevezett toxintól megtisztítana.
2. Valamilyen hashajtó, legtöbbször magnézium-hidroxid, szenna, rebarbara, kaszkara stb. A hashajtó a méregtelenítőszettek azon összetevője, amelynek a hatása a leginkább szemmel látható (és érezhető). Óvatlan használatuk viszont kiszáradáshoz és az ionegyensúly felborulásához vezethet. A szennához és kaszkarához hasonló stimuláló hashajtók rendszeres használata a legtöbb egészséges felnőtt számára a hozzászokás és a kiszáradás veszélye miatt kifejezetten ellenjavallt. Ezek a kivonatok a legerősebb hashajtók közé tartoznak, amelyeket normális esetben csak rövid ideig, jelentős székrekedés kezelésére vagy orvosi beavatkozás előtti béltisztításra használnak.
A mellékhatások a detoxkúra befejeztével sem múlnak el okvetlenül. Egyesek a méregtelenítés után még egy ideig hányingerre vagy hasmenésre panaszkodnak. A detoxpártiak persze „tisztulási reakció” részeként értelmezik ezeket a tüneteket, és biztosítják a pácienst afelől, hogy „a méreganyagok így hagyják el a testet”. Tudományosabb (és hihetőbb) magyarázatnak tűnik, hogy a tapasztalt tünetek a hosszabb-rövidebb böjtölést követően az emésztés újraindulásával kapcsolatosak. A böjt szigorától és időtartamától függően az adott időszak alatt akár teljesen le is állhat az emésztés, aminek egyébként az ép bélflóra is kárát látja. Ugyanezt a kezdeti jelenséget lehet megfigyelni azoknál a kórházi ápoltaknál, akik az intravénás táplálás után próbálnak visszatérni a rendes étkezéshez. A detoxkészletek összetevői, illetve a használatuk nyomán fellépő purgálás olyan mértékben irritálhatja a vastagbelet, hogy utána eltart egy ideig, míg magához tér.
A méregtelenítőkúrákat gyakran kíséri azonnali testsúlycsökkenés is, különösen, ha hashajtó is szerepel a menüben. Sajnos a súlycsökkenés jó része nem a zsírpárnák apadásának, hanem a vízveszteségnek, esetenként az izomveszteségnek tulajdonítható – függően attól, mekkora felfordulást keltett a kúra a normális testi funkciókban. E súlycsökkenés azonban az esetek többségében időleges csupán: a kúrát követően, ha a táplálékbevitel és a fizikai aktivitás nem változik, a szervezet visszatér eredeti súlyához.
A magukat „méregtelenítés” és „tisztítás” jelszavakkal hirdető termékek és szolgáltatások valójában kizárólag a pénztárca könnyítése terén mutatnak hatékonyságot. Az alternatív medicina elképzelése a méregtelenítésről és öntisztításról minden valóságalapot nélkülöz. Hitelt érdemlő tudományos közlések nem támasztják alá a detoxikálókezelések, készletek és rituálék hatását a test öntisztító képességére. Ártani azonban árthatnak, méghozzá nemcsak olyan közvetlen módon, mint a kávébeöntés vagy a túlszedett hashajtók, hanem tágabb értelemben is azzal, hogy elterelik a figyelmet a szervezet valódi működésének mikéntjéről, és arról, mit kell valójában tennünk az egészségünk megőrzése érdekében. A méregtelenítés irreleváns dolgokra összpontosít, és azt sugallja fogyasztóinak, hogy életmódbeli hibáikat könnyen és gyorsan helyreránthatják egy-egy kúrával.
Pedig az egészséges életmódot nem lehet gyógynövényes doboz, homeopátiásflaska vagy fenékbe tömhető kávéstasak formájában megvásárolni. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a dohányzás és az alkoholfogyasztás, az elégtelen alvás messze ható következményeit nem lehet egyszerűen kimosni vagy kipurgálni a szervezetből. A májunknak és a vesénknek nincs szüksége sikálásra. Így hát, ha valaki méregtelenítést és öntisztítást ígér nekünk, ne adjunk hitelt neki, és kezeljük fenntartással a további egészségi jó tanácsait.
Forrás: origo.hu