Furcsa egy növény: nem a levelét, nem a termését, de még csak nem is a gyökerét esszük – bár mindegyiket felhasználják gyógyászati célra -, hanem a szárát. Ez, a sóskafélék családjába tartozó zöldség leginkább gyümölcsként kerül az asztalunkra. Kicsit ellentmondásos, de mindjárt kiderítjük az igazságot a rebarbaráról.

MIÓTA ISMERJÜK?

A rebarbarát mintegy 4500 éve ismerik gyógyhatásáról, de csak a 18. század óta használatos a konyhában. A rebarbara terjedelmes bokorrá növő évelő növény, levelei és piros levélnyelei a kert díszeként is megállják a helyüket. A rebarbara igénytelen, szinte mindenütt megterem. Levele mérgező, de a levél nyeléből süteményt és kompótot főzhetünk. 

VÁSÁRLÁSKOR, FELHASZNÁLÁSKOR

Ha piacon vásároljuk, figyeljünk arra, hogy friss legyen. Ennek ellenőrzéséhez körmünkkel vájjunk bele a rózsaszínes szárba, és ha nedvedzeni kezd, biztosak lehetünk benne, hogy friss rebarbarával van dolgunk. Otthon a hűtő alsó dobozában tároljunk, legfeljebb 4-5 napig, mert hamar elveszti nedvességtartalmát. Megpucolva a mélyhűtőben is tárolható.

Megtisztítása hasonlít a spárgáéhoz. Vágjuk le mindkét végét, és a vékonyan fejtsük le a külső héját. Ha nagyon szálkás lenne, érdemes azt a részt kihagyni a feldolgozásból.

A rebarbara savanykás íze nagyon is markáns, ezért érdemes más gyümölccsel, például eperrel, almával vagy körtével társítani. Főzéskor sok levet ereszt, ezért csak keveset tegyünk alá, például kompót készítésekor. Ízesítésére kitűnő a vanília, a gyömbér és a fahéj. Elkészíthetjük húsok mellé is.

Mondhatjuk diétásnak is, hiszen 10 dkg rebarbara mindössze 16 kcal-t tartalmaz, ám mivel meglehetősen savanyú, ezért nem kevés cukrot adunk hozzá. Rostokban gazdag, ásványi anyagok közül kalciumot, magnéziumot, vasat, valamint C-, B- és A-vitamint tartalmaz.

Forrás: mindmegette.hu