Ha valaki 15- 20 éve azt mondja, hogy napjainkra az ásványvizek forgalma vetekszik majd az üdítőitalokéval, értetlenül néztünk volna rá. Ma pedig másfél literes pet palack nélkül ki sem lépünk a lakásajtón, különben nehéz lenne a napi előírt 2 liternyi folyadékot legyűrnünk. Vajon tényleg jobban csináljuk, mint a korábbi generációk?

Nagyszüleink nem ittak vizet reggeltől estig. Igaz, életük során többet voltak friss levegőn, kevesebb sugárzás érte őket, kevesebb tartósítószert, élelmiszer- adalékot, ólmot nyeltek le, kevesebb stressz szakadt a nyakukba – szóval nem bombázta szervezetüket annyiféle méreg, amiket felhigítva ki kellett volna mosni onnan. Így jogosnak tűnik a mantra: igyunk vizet, igyunk vizet… De mégis milyen vizet?

Egy japán tudós, Maszaru Emoto professzor meggyőző tanulmányokat publikált arról “A víz üzenetei” című könyvében, hogy a víz rezgések formájában információkat vesz fel környezetéből – akár érzelmeket is -, és máshol leadja azokat. Az pedig nem mindegy, milyen “információt” veszünk magunkhoz. Nos, nézzük, mit üzen az ásványvíz, amit naponta literszám fogyasztunk.

Csapvíz vs. ásványvíz?

A csapvíz többnyire furcsa ízű és gyanús. Lehet, hogy elöregedett vezetékeken fut keresztül, arról is hallani, hogy hormonok lehetnek benne. Akkor legyen inkább ásványvíz. A választék igen nagy, és persze léteznek slágertermékek is. Akár az is elég, ha valamelyiknek a csomagolása díjat kap: rögtön megnő az ázsiója. Vagyis üzlet lett ebből is, ennélfogva szaporodnak az egymásnak ellentmondó információk.

A lobbiérdekek összecsapnak a józan ésszel vagy a független szakértői véleményekkel. Így néha szóba kerül, hogy a magas ásványianyag-tartalmú vizekből nem tanácsos rendszeresen, nagy mennyiséget inni, de a legtöbben nem tudjuk, mi a magas ásványianyag- tartalom, és ehhez képest mi a nagy mennyiség. Talán a tények alapján könnyebb lesz eldönteni, milyen vizet öntsünk a poharunkba.

Egy kisbaba testében – mely több mint ¾ részt vízből áll – a rá jellemző feszes szövetek és a hihetetlen rugalmasság mellett csak igen kevés ásványi anyag található, míg egy 90 éves embernek sokkal „jobb” az ásványianyag- ellátottsága: porcai már teljesen elmeszesedtek, erei merevek, elvesztették rugalmasságukat a mésztől, csak a csontjaiban található némi mészhiány, csontritkulás formájában (Rüdiger Dahlke: Méregtelenítés, salaktalanítás, lazítás).

Régebben az embereknek nem volt lehetőségük rá, hogy fémsókkal terhelt vizeket igyanak, az esővízre és a felszíni forrásvizekre voltak utalva. Mindkettő szegény ásványi anyagokban. A víz ugyanis csak akkor veszi fel az ásványokat, amikor süllyedése közben áthalad különböző üledékrétegeken. Ilyen a természete: arra törekszik, hogy egyensúlyba kerüljön az ásványokban gazdagabb környezetttel. Ezért haladása közben onnan igyekszik felvenni a mozdítható anyagokat, ahonnan csak lehet.

Az ásványi anyagokkal telített víz már csak kis mennyiségben képes újabb anyagok – például salakanyagok – felvételére. Ha ilyen víz kerül a szervezetbe, annak először le kell adnia bizonyos elemeit, ezek lebontása pedig energiát von el a szervezettől. Vagyis mielőtt a víz elkezdhetné tisztító munkáját, magának a szervezetnek kell megtisztítania a bevitt vizet. A szervezet minden bevitt folyadékot olyan kristályszerkezetűvé alakít, mely alkalmas arra, hogy elvégezze a rá váró munkát.

Minél hosszabb ez az előkészület, a méregtelenítő hatás annál kevésbé hatékony. Ezért kell mérlegelni, hogy ha a folyadékbevitel zömmel leves ételekből, üdítőkből, teából, kávéból áll, többet veszítünk, mint nyerünk. Mire ezeket a szervezet a megfelelő vízzé alakítja, több folyadékot használ fel a munkához, mint amennyit nyerünk magával az ivással.

Manapság az ásványvizek erősen telítettek – hisz a legtöbbnek az a legfőbb érdeme, hogy jó mélyről hozzák fel -, így már csak kis mennyiségben vesznek fel további összetevőket, míg az ásványi anyagokban szegény víz valósággal sóvárog ezek után. Tehát az ilyen jellegű víz a testben inkább kimosó hatású – hiszen onnan igyekszik felvenni a mozdítható anyagokat -, ez pedig a méregtelenítés folyamatához elengedhetetlen. Ez alapján a napi folyadékpótlásnak csak kis részét kéne kitennie az ásványvíznek, a többi legyen inkább valamilyen korszerű eszközzel tisztított csapvíz vagy forrásvíz.

Az emberi szervezet legjobban a szerves ásványi anyagokat tudja hasznosítani, azonban a vizekben szervetlen ásványi sók vannak – még a természetes kútvízben is. Ezeket az anyagokat a szervezet csak nehezen tudja feldolgozni. egyes kutatások azt is bizonyították, hogy mivel ezek az anyagok rosszul hasznosulnak, hajlamosak felhalmozódni a szervezetben, és kő formájában megjelenhetnek a vesében, vagy lerakódásokat okozhatnak egyes szervekben.

Más elméletek szerint cáfolható az is, hogy a természetes ásványvíz fedezi napi nyomelem- és ásványianyag- szükségletünket – épp azért, mert a víz szervetlen anyagokat tartalmaz, no meg azért, mert legalább 40 liter vizet kéne meginnunk naponta, hogy ez az elmélet igaz legyen. Jobb megoldás tehát a táplálékkal – gyümölccsel, zöldséggel – bevinni a szerves elemeket, és mellé tisztított csapvizet inni.

Napi 2- 3 liter tiszta víz fogyasztásával javul a fizikai és szellemi teljesítőképesség, beindul a szervezet méregtelenítő folyamata, és testünk könnyedén képes megszabadulni az eddig felhalmozott salakanyagoktól.

A tisztított víz mindennemű ásványi anyagtól és iontól mentes, nincs benne kalcium, amely gyakorlatilag minden iható ivóvízben megtalálható. Ha ásványi anyagoktól mentes, és a csapvíz szennyeződéseitől megtisztított vizet iszunk, az olyan jótékonyan hat a szervezetre, mintha a legjobb minőségű olajat öntenénk az autónkba. Ezzel a tiszta vízzel testünknek alig van dolga, szinte végigmossa a szerveket, jobban képes tisztítani és méregteleníteni, arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban feltölt, hiszen kiválasztása kevesebb energiát igényel.

Ma már sokan kínálnak házi víztisztító eljárásokat: az egyik nagy csoportba az aktív szenes víztisztító technológiák, a másikba a fordított ozmózis rendszerű víztisztítók tartoznak.