A sokszoros válogatott kosárlabdázónő, Englert Orsolya tartalmas és szép pályafutást tudhat magáénak. Külföldön is kipróbálta magát, több hazai klubnál is megfordult, jelenleg az élvonalbeli Ferencváros irányítója, de tudatosan készül már a civil életre is, hiszen minden bizonnyal utolsó szezonját tölti hivatásos játékosként. A játékmester arról mesélt nekünk, hogy honnan ered a dietetikus pálya felé való érdeklődése, s milyen tapasztalatokat gyűjtött a pályán és azon kívül a tudatos sporttáplálkozást illetően itthon és külföldön.

Rutinos kosarasként megjártad már Európa több országát is, többek között Franciaországban is pattogtattál. Milyen alapvető különbségekkel szembesültél külföldi csapataidnál, ami a tudatos sporttáplálkozáshoz való viszonyt illeti?
Franciaországban sokkal nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy az utánpótlásra is hassanak a felnőtt sportolók mellett a táplálkozási tanácsok adásával. Mi, mint a felnőtt gárda tagjai jártunk is ki az iskolákhoz és példát mutatván minden eszközzel igyekeztünk felhívni a figyelmet az egészséges táplálkozás fontosságára. Annál a két csapatnál, ahol játszottam, ez így volt, de szerintem általánosan jellemző volt már ez akkor a többi klubnál is. Már a közös vacsoráknál is úgy volt elénk odakészítve az étel, hogy abból nagyon rossz tápanyagokat nem lehetett volna kiválasztani. Annyi biztos, hogy külföldön jelenleg jóval előrébb járnak ebben a kérdéskörben, s sokkal jobban odafigyelnek erre az aspektusra. Ha az arányokat százalékban kéne kifejeznem, akkor háromszor, négyszer legalább annyira nagy figyelem hárul a tudatos táplálkozásra külföldön, mint itthon.

A magyar felnőtt női kosárlabdában mennyire jellemző manapság a játékosok tudatossága ebben a kérdéskörben?
Ezt elsősorban játékosa válogatja. Azok a lányok, akik meccs előtt megesznek csülköt és ugyanúgy tudnak játszani, mintha egy csirkemellet fogyasztottak volna el rizzsel, nem fognak erre figyelmet fordítani, pedig szerintem rájuk is hatással van, amit bevisznek a szervezetükbe, maximum nincsenek ennek tudatában. Egyébként úgy látom, hogy egyre többen foglalkoznak ezzel a dologgal. Amikor én fiatal voltam, nem is nagyon emlékszem, hogy lett volna bárki, aki ilyen szinten tartotta volna fontosnak a tudatos táplálkozást.

Mi volt a helyzet 5-10 évvel ezelőtt?
Amikor a Soproni Postásban játszottam és Meszlényi Róbert volt az edzőm, akkor tapasztaltam először, hogy erre is oda kell figyelni. Arra itthon is több klubnál figyelnek, hogy milyen egy játékos ideális testsúlya, de arra kevesebb figyelmet fordítanak, hogy megmondják: mikor és mit együnk. Elvárják, hogy elérjük ezt a tömeget, de nem segítenek abban, hogyan eljesítsd ezt. A magyar klubjaimban mindenhol ez volt a helyzet, kivételt csak az említett soproni időszak képezett.

Mivel tudnád te magad jellemezni a tudatos táplálkozás előnyeit a saját sportágadban?
Szerintem ez nem csak sportágfüggő, hanem alapjáraton jobb közérzetet biztosít, ha valaki helyesen étkezik. Ebből következik, hogy amikor nagyon sok energiát igénylő sportot végez valaki, akkor segít abban ez a módszer, hogy több tartalék maradjon az emberben és jobban tudja azt hasznosítani. Amiket megeszünk, azokat minél jobban fel tudja dolgozni, illetve használni a szervezetünk, ez a fontos elsősorban. Ez minden sportban lényeges, de tovább megyek, nem csak a sportban, hanem a normál civil emberek számára is ugyanúgy fontos. Úgy látom, hogy leginkább ebben kéne előrelépni – mind sportolói, mind pedig civil emberi szinten.

Úgy tudjuk, hogy aktív élvonalbeli karriered befejezése után éppen dietetikusi pályára készülsz. Miként került képbe nálad ez a foglalkozás és hogyan képzeled el a jövőd ezen a szakterületen?
Mindig is érdekelt engem ez a terület, csak a technikai feltételek nem voltak eddig adottak a kivitelezéshez. Nekem már van egy diplomám, Sopronban végeztem közgazdászként, nagyjából úgy látom viszont, hogy a szívem, lelkem nem ebbe az irányba húz, ugyanakkor dietetikusként el tudom magam képzelni, ez a legreálisabb jövőkép számomra. Most, hogy lehetőségem van ezt az iskolát rendesen elvégezni és nem csak úgy, hogy mások küldik nekem a jegyzeteket és éppen beesek vizsgázni két edzés közt, így mindképp érdemesnek látom ezt folytatni. Az én meglátásom szerint ez egy olyan szakma, amelyre igen alaposan fel kell készülni, ennek pedig most jött el az ideje. Be is adtam a jelentkezésemet, valószínűleg elég magas pontszámmal rendelkezem ahhoz, hogy be is kerüljek, úgyhogy nem hinném, hogy lesz ennek bármi akadálya. Onnantól kezdve négy év iskola, plusz a sportban szerzett tapasztalatokkal hiteles is tudok majd lenni ebben a szakmában, ha elkezdek ezzel hivatásszerűen foglalkozni.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a SportVitalitással?
Először az interneten keresztül, majd a tévében is láttam különböző felületeken a céget, utána pedig Kiss Károlyon, a SportVitalitás vezetőjén keresztül jött létre a kapcsolat. Nem olyan régi ez a dolog, bő egy héttel ezelőtt történt mindez.

Valóban szerepel a terveid közt, hogy csatlakozz a kezdeményezéshez? Milyen szerepet fogsz betölteni a cégen belül?
Igen, fennáll a céghez való csatlakozásom lehetősége. Személy szerint egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom a SportVitalitás programját és mindazt, amit én gondolok a sporttáplálkozásról, erről a témáról, illetve amit láttam kint, azok teljesen egybevágnak. Ez egy jó út, szívesen csatlakoznék, így kerültünk közelebb a cég vezetőjével egymáshoz és bizonyosan lesznek olyan dolgok, ahol én tudok segíteni, valamint olyan területek is, ahol pedig a cég a gyakorlatával és a szakmai dolgaival engem tud előrébb vinni.
A konkrét szerepemet még nem tudom, erről csupán egy egyeztetésünk volt, de először nyilván szervezési feladatokat fogok ellátni, tehát nem a szakmai, dietetikusi vonalon fogok tevékenykedni, mert ahhoz mindenképp sokat kell még tanulnom. Egyelőre a kapcsolataimmal és az eddigi tapasztalataimmal állok a cég rendelkezésére. Ez az utolsó aktív évem a kosárlabdában, utána felszabadul sok időm és energiám, ezt igyekszem majd a SportVitalitás felé átcsoportosítani, de ennek a konkrétumai előtt még több közös megbeszélésünk lesz Kiss Károllyal.

Nagyvonalakban elmondva, véleményed szerint mi az, amivel ezt a hazánkban még nem annyira bevett szokást, azaz a tudatos sporttáplálkozást népszerűsíteni és tömegesen terjeszteni lehet?
Úgy gondolom, hogy olyan emberekkel kell ezt az egész kérdéskört promotálni, akik hitelesek a magyar sportban. A férfi vízilabdát említhetném példaként, de számos más sportágban, például a Győr női kézilabda csapatánál is ott van a SportVitalitás és ezzel együtt a tudatos sporttáplálkozás. Központi szerepeket betöltő sportolók vagy sportágakon keresztül kellene népszerűsíteni, továbbá természetesen a piramis aljáról is építeni, támogatni kell ezt az egészet. Az iskolákban a gyerekeknek időben el kell mondani, hogy ne igyon kólát, ne egyen chipset, az alap dolgokat minél szélesebb körben el kell sajátíttatni. Ez a két út, ami járható lenne.

Mennyire tartod fontosnak ezen a témakörön belül az utánpótlás bevonását, illetve mik a tapasztalataid a fiatal kosarashölgyek táplálkozási szokásait illetően?
A tapasztalatom az – visszagondolva magamra -, hogy amikor ennyi idős voltam, mint a mostani utánpótláskorúak, az akkori táplálkozási szokásaim inkább ne is jussanak eszembe. Tényleg össze-vissza ettem mindent. Nagyon kíváncsi lennék, hogy most, érettebb fejjel, illetve a szakirodalom elolvasása után mit hozhattunk volna ki magunkból anno, amennyiben rendesen táplálkozunk. Ez számomra remélem, hogy ki is derül a mostani utánpótlás potenciális előrelépése által. Nagyon fontos ez a része a dolognak, amit ezzel kapcsolatban külföldön láttam, az pedig teljes mértékben meggyőzött. Ez kétoldalú dolog, tehát a magyar fiataloknak is nyitniuk kell a szakemberek és a tudatosság felé. Hiszem, hogy ezzel eredményt lehet elérni.

Kinek és miért ajánlanád a SportVitalitás programját?
Mindenkinek ajánlanám, ha már másért nem is, de csak azért is, hogy egészségesebbek legyünk. Másodsorban pedig tudni kell, hogy a sportolók elvégzik edzésmennyiségben és minőségben, amit lehet, leúsznak sok ezer kilométert vagy futnak embertelen távolságokat, majd ott ülnek az öltözőben és azt mondják maguknak, hogy ők mindent megtettek a siker érdekében. Szerintem a kulcsfontosságú dolog éppen az, hogy nem, mert még ezen kívül is tehetsz többet a minél jobb teljesítményért, és lássák meg, hogy a tudatos sporttáplálkozás ennek az eszköze. Olyan versenyzőknek és csapatoknak ajánlanám, akik még többet akarnak tenni az előrelépés érdekében, mint amennyit most éppen lehetségesnek tartanak.
Köszönjük az interjút!

írta: Zsivera Gábor