Egy hónapja ért véget az utóbbi négy esztendő legnagyobb és legfontosabb világszintű sporteseménye, a Londonban rendezett nyári olimpia. Ön, mint a Magyar Olimpiai Csapat orvosi stábjának vezetője volt kint az ötkarikás játékokon. Elsőként gratulálunk, hiszen hazánk sportolóinak sikere természetesen az Ön stábjának is érdeme, másodsorban pedig arról érdeklődnénk, hogy Ön hogyan élte meg belülről a kint töltött négy hetet?

A legfontosabb benyomásként azt tudom mondani, hogy ez egy igazi maradandó élmény volt számomra. Nem fogható máshoz, amikor nem is a világ sportolói, hanem a magyar sportolói elit közelében lehet az ember. Látni, ahogy felkészülnek, edzenek, küzdenek, ahogy izgulnak, nyernek vagy veszítenek – ez mind hozzátartozik az olimpiához, meg természetesen a munka is, ami vele jár. Hála istennek inkább csak előkészületi, s apróbb egészségügyi problémák megoldására késztettek minket a versenyzők, szerencsére komolyabb orvosi kihívással nem találkoztunk.

Milyen főbb orvosi esetekkel találkozott, melyeknél bármilyen szintű azonnali beavatkozásra volt szükség?

Hála istennek a sérüléseket illetően nem történt olyan, melynél azonnali beavatkozás lett volna szükséges, egy problémásabb eset volt, ez pedig Parti András sérülése volt, ahol komolyabb ütődés érte a fejet, mint egy szimpla agyrázkódás. Ott a kivizsgálás volt izgalmas, amíg el nem készültek a röntgenek, a Computer tomográfiás (CT) vizsgálatok, de fizikálisan mindvégig rendben volt a sportoló, semmi olyan klinikai tünete nem volt, ami aggodalomra adott volna okot. A megfigyelés és a kontroll vizsgálati eredmények is lehetővé tették, hogy a menetrendszerinti utolsó járattal, a magyar csapattal együtt haza tudjon utazni.

A többieknél inkább a gyógyszeres kezelés volt jellemző, de műtéti beavatkozás nem vált szükségessé. Az ottani engedélyeink is csak az ambuláns tevékenységekre vonatkoztak, tehát csak olyan beavatkozásokat csinálhattunk volna meg a helyi orvosi kamara által kiadott engedélyekkel, melyek kórházon kívül is elvégezhetőek. Valószínűleg amennyiben kórházon belüli műtéti beavatkozás vált volna szükségessé, akkor nem tudtunk volna érdemben beavatkozni, hiszen nem várható el a kinti kollégáktól, hogy fekvőbeteg ellátásra nem jogosult magyar kollégákra bízzák ezeket. Én sem szívesen fogadnám el, ha általam ismeretlen kolléga be akarna jönni a vonatkozó engedélyek nélkül és műtéti tevékenységet akarna folytatni nálunk Magyarországon. Ez azért korlátozta a lehetőségeinket, ám szerencsére nem adódott alkalom arra, hogy ezt leteszteljük. Egyébként rendkívül segítőkészek voltak a kinti kollégák, igencsak komoly biztosítás volt mindenkire és mindenre, benn az olimpiai faluban is a legszélesebb körű diagnosztikai lehetőségek voltak adottak. Inkább túlzások voltak, mint elmaradások ebben a tekintetben.

Hogyan ítéli meg az orvosi stáb tevékenységét az említett periódusban? Milyen volt Önök számára ilyen körülmények között dolgozni?

Az orvosi stáb összeállítása hála istennek a tervek szerint alakult. Amikor megtudtuk, hogy nagyjából mekkora kontingenssel kell készülni, akkor összeállítottam egy minőségi és megfelelő létszámú szakmai stábot. Nem lehetett minden feladatnak 100 százalékig megfelelni – tekintettel arra, hogy az olimpiai versenyszínhelyek közül néhány (például az evezőközpont) nem kapta meg azt a biztosítást, amit mondjuk a főbb versenyhelyszínek és az olimpiai falu. Természetesen, ha bármi probléma volt, akkor a kollégák kimentek a helyszínre, behoztuk a sportolókat, amennyiben olyan diagnosztikai eljárásra volt szükség, mint mondjuk a CT vagy az MR vizsgálat. A tőlünk 240 km-re lévő szörf-, illetve vitorlás táborba nem jutottunk el, de az angol kollégák helyi egészségügyi biztosítását ismerve nem volt magára hagyva az ott versenyző sportolói kontingens sem.

A faluban történő orvosi tevékenységet egy szigorú rend jellemezte, amit napi variálás övezett, hiszen az adott napi versenyprogramhoz kellett igazítani az aktuális tevékenységünket, amit sikerült megoldanunk, legalábbis remélem, hogy ezzel mindenki meg is volt elégedve. Az ezzel kapcsolatos megelégedettségi szint felmérése folyamatban van, a szövetségek felé kiküldtük azokat a kérdőíveket, melyekkel az esetleg meglévő hiányosságokat orvosolni tudjuk, melyek segítségével még magasabb szintre tudjuk majd emelni a munkánkat.

Maga a környezet, az orvosi rendelő, illetve a rehabilitációs, rekreációs minden olyan eszköz megvolt, ami Magyarországon egy hasonló szintű sportorvosi, sportrehabilitációs rendelőben meg kell, hogy legyen – a lézertől az ultrahangon át a mágneses terápiáig, ráadásul a gyógytornász és a fizikoterapeuta kolleganő is a nap szinte minden órájában a sportolók rendelkezésére állt. A gyúrók is teljes lelkesedéssel dolgoztak, akinek nem volt éppen feladata a saját csapatánál, az segített azoknak, akiknek nem jutott éppen gyúró, próbáltuk úgy megoldani a problémákat, hogy mindenki megkapja a szükséges és igényelt ellátást.

Az olimpia előtt, illetve alatt a SportVitalitás partnere volt a magyar küldöttségnek. Ön hogyan látja, milyen eredménye volt az együttműködésnek?

Egyértelműen csak pozitív visszajelzéseink vannak. Az olimpia előtt beszéltünk arról, hogy a SportVitalitás által szponzorált termékek táplálék-kiegészítők abszolút olimpia-ekvivalensek, mivel a WADA minősítése is megérkezett idő közben, ez pedig talán az egyetlen a táplálék-kiegészítő a hazai piacon, mely ezzel rendelkezik. Az összes sportoló már az ötkarikás játékok előtt tesztelte – egyrészt a hatását, másrészt hogy van-e esetleg olyan mellékhatása, mint mondjuk a hasmenés -, hogy ne az olimpián találkozzon vele először. Ezt biztosította a cég, s ennek megfelelően a pozitív hatásai gyakorlatilag abban érvényesültek, hogy mindenki már előre leadhadta az erre vonatkozó igényét. Ezeknek megfelelően – sőt egy kicsit túl is biztosítva – megkaptuk a SportVitalitástól a szükséges kiegészítőket, azaz a Fortifitet és a NutriDrink Protein készleteket. Ebből a szempontból tökéletes volt az együttműködés.

Milyen visszajelzéseket tapasztalt a sportolók irányából?

Elég visszajelzés volt szerintem az, hogy mindenki amint megérkezett, jelentkezett is a megrendelt adagjáért és szorgalmasan, illetve rendszeresen használta is a kiegészítőt. Ez egy olyan pozitív visszajelzés, melynél nincs kérdés, itt vagy érzi a sportoló, hogy van pozitív hatása a teljesítményére vagy nem. Mivel ezt már korábban letesztelte mindenki, ezért bátran használta is minden versenyző éles helyzetben is.

Elkezdődik egy újabb négyéves ciklus, s ahogy említette, ennek az eleje mindig a legnehezebb, hiszen ahogy jön egy olimpia, úgy nő a támogatási és az együttműködési kedv, ám ilyenkor is nagy szükség lenne a segítségre. Orvosi, illetve sporttáplálkozási szempontból hogyan kezd neki a tágabb értelemben vett olimpiai csapat ennek a négyéves periódusnak?

A sporttáplálkozás vonatkozásában a legfontosabb lépés kiszélesíteni azt a sporttáplálkozási tanácsadási rendszert, ami működik. Mint tudjuk, több ilyen társulat van Magyarországon, mely ezzel foglalkozik, akár sportolókra specializáltan is. Én azt hiszem, hogy a munkájuk nem egymással vetélkedik, hanem azt inkább összehangolni kellene, ugyanis óriási lehetne az igény, ha ezt mindenki a szükségleteinek megfelelően venné igénybe. Sajnos azt kell, hogy mondjam, még mindig nincs olyan igény a táplálkozási tanácsadás felé, amit az megérdemelne, holott pont arról volt szó az orvos bizottságban is, hogy mindenütt megjelenik, mi az a dopping, mit nem szabad bevinni a szervezetbe, de alternatívát kellene adni a sportolóknak, hogy mi az, amit szabad fogyasztani. Ebben benne van a táplálkozási tanácsadás és a táplálék-kiegészítők esetleges használatára vonatkozó tanácsadás is. Azt látnám fontosnak, hogy ki legyen szélesítve ez a rendszer, s az együttműködést ki kellene alakítani a tanácsadó cégek között.

Köszönjük az interjút!