Visszatérünk a csapatsportágakhoz, hiszen ezúttal a Magyar Kupa győztes Groupama-Honvéd kétszeres olimpiai bajnok csapatkapitányát, Gergely Istvánt kérdeztük meg arról, miként látja csapata, illetve saját maga idei helyzetét, továbbá arra is kíváncsiak voltunk, mennyire válik be számára a SportVitalitással való együttműködés.
A négycsapatos elődöntő-körben a negyedik helyen álltok a Groupama-Honvéd gárdájával. Hogyan értékeled a bajnokságban eddig mutatott teljesítményeteket?

Egy helyet mindenképpen előrelépünk a tavalyihoz képest. Ami nagyon fontos, hogy a bajnokságban mindenkit meg tudtunk már verni, nincs olyan csapat tehát, aki ne kapott volna már ki a tőlünk, ugyanakkor vannak olyan gárdák, melyek nem mondhatják el ugyanezt magukról, valamint szereztünk egy komoly trófeát, a Magyar Kupát. Abban a sorozatban két előttünk álló alakulatot, a Vasast és az Egert is meg tudtuk leckéztetni, szóval úgy vélem, nagyon jó úton haladunk. Talán egy pici dologban lehet hiányérzetünk, ez pedig az, hogy a fontos derbiken egy-egy gólokkal kaptuk ki. Mondhatjuk, ha ezek a mi javunkra dőltek volna el, akkor most a második helyen állnánk, tehát akár döntőzhetnénk is, de ezek az egy-két gólos vereségek azt mutatják, jó irányba megyünk, illetve, hogy nem vagyunk messze attól, amit elképzeltünk.

nemzetisport.hu

Nagyon szép sikert értetek el azzal, hogy begyűjtöttétek idén a Magyar Kupát. Minek volt köszönhető, hogy abban a sorozatban a talán erősebbnek vélt ellenfeleket is magatok mögé tudtátok utasítani?

A csapatszellem mindenképpen kulcsfontosságú volt ebben, illetve az, hogy mindenki egy dolgot akart, mégpedig a másiknak segíteni és egy jó csapatot kialakítani. Ez volt az, ami döntött véleményem szerint, illetve a sikerek pozitívan motiválták a gárdát. Ebből a csapatszellemből adódik, hogy nem csak a jól bevált dolgokhoz nyúlunk hozzá, hanem nyitottak vagyunk sok másmindenre, ami által képesek lehetünk minél jobbá válni.

Nagyon jól ment nekünk az említett sorozatba. Elégedett is vagyok ezzel kapcsolatban, bár egy picit fáj, hogy nem tudtunk több góllal nyerni itthon a görög alakulat ellen. Semleges bíráskodás mellett öt-hat góllal jobbak voltunk itthon, ami sajnos a mi felelőtlenségünknek köszönhetően – vagy amiatt, hogy a játék szépségébe belefeledkezve inkább a góllövésre mentünk rá – hibáztunk hátul, lyukasabbak lettünk ott, így csupán háromegységnyi előnnyel mehettünk az otthonukba a négy-öt, akár hat gólos fór helyett, ami szerintem reális lett volna. Számoltunk azzal, hogy kint sokkal nehezebb lesz diadalmaskodni, ez be is igazolódott, 9 – 6-ot produkáltunk a rendes játékidőben, ami az összesítésben döntetlent jelentett. Ledolgozták tehát a háromgólos hátrányukat, a hosszabbításban pedig nem volt már túl sok esélyünk a továbbjutásra, amit nagyon sajnálok, hiszen ez volt az év legnagyobb kudarca. Természetesen fájó ez számomra, de bízom benne, jövőre ezt is helyre tudjuk állítani magunkban.

Hogyan látod az idei produkciódat?

Egy kicsikét féltem a bajnokság elején, vagy inkább mondjuk, nagy kihívásnak tekintettem, hogy egy ilyen gárdának a csapatkapitánya lehetek. Ez a poszt nem csak abból áll, hogy megmondom az okosat és mindenki úgy cselekszik, hanem egy csapakapitánynak szerintem el kell fogadtatnia magát a társakkal, illetve el kell érnie, hogy bizalommal forduljanak hozzá a játékosok. Ez egy külön feladat, ahogy az is, hogy mind a teljesítményemmel, mind pedig az edzés-hozzáállásommal, a személyiségemmel tényleg egy kapitányi posztra méltó embernek a jellemét mutassam. Ez magában is egy nehéz dolog mindamellett, hogy még kapuskodnom is kell ebben a csapatban. Ám úgy vélem, sikerült megbirkózom ezzel a kihívással és valószínűnek tartom azt is, hogy a játékostársaim is így gondolják, legalábbis ők ezt mondják. Nálunk pedig fontos az őszinteség, úgyhogy én hiszek nekik. Az idei sportteljesítményemmel kapcsolatban azt mondanám, elégedett vagyok vele, de ez mind azért van, mert egy ilyen csapatban játszhatok. Ha nem ebben az alakulatban szerepelnék, nem tudom, milyen lenne a produkcióm, de elmondhatom, hogy kiegyensúlyozottan védtem végig a bajnokság során, ez pedig nagyban köszönhető a nálunk kialakult csapatmorálnak.

Ebben a fiatal társaságban kétszeres olimpiai bajnokként hatalmas rutint képviselsz. Miben nyilvánul meg ez az öltözőben, a medencében, illetve ezeken kívül?

Azokon kívül, amit az előbb elmondtam, azt tudnám még említeni, hogy az olimpiai bajnoki aranyak nem direkt módon jelentik azt, hogy az adott játékost örök életére elfogadja mindenki. Akármilyen szituációban, ha jót, ha rosszat cselekszik, nem feltétlenül hiszik el neki, hogy ő helyesen dönt, tehát mindenképpen bizonyítani kell – napról napra –, hogy én kétszeres olimpiai bajnok vagyok. Azaz edzéseken, mérkőzéseken – vagy akár a vízilabdán kívül is – a csapattáraim szemében „azzá kell válnom”. Hogy elfogadjanak engem, mint csapatkapitányt keményen kell dolgoznom és itt nem elég, hogy kétszeres olimpiai bajnok vagyok. Ennek a gárdának a csapatkapitánya, tovább megyek, egy jó csapatkapitánya szeretnék lenni. Ezzel egyébként nem voltak gondok, ahogy a játékosokkal sem, én azt mondom: ilyen csapat, mint a Groupama-Honvéd, nincsen mégy egy Magyarországon.

Remélem, hogy igen. Ha nem, akkor feleslegesen töltöttem volna több mint húsz évet ebben a sportágban. Rengeteg dolog van, amit a fiatal játékosok még nem tudnak, illetve nem tudatosan csinálnak. Mire eljut egy játékos odáig, hogy tudja, mit kell tennie a folyamatos jó teljesítmény érdekében, addigra már olyan korba ér, melyben már akár abba is hagyhatná a sportolást. A rutinnak tehát ez a hátulütője. Gondolok itt akár a fizikai-, illetve a mentális felkészülésre vagy a tudatos táplálkozásra. Most már tisztában vagyok a saját korlátaimmal, képességeimmel, ám azért még tervezek pár évet ebben a sportban. Valójában tehát mondhatjuk, hogy rám is igaz, hogy mire megtanultam, mit hogyan kell csinálni, én is lassan abbahagyom a vízilabdát. Ez az, amiben megpróbálok segíteni a fiatalabb csapattársaimnak, annak érdekében, hogy ők ne csak a karrierjük vége felé jöjjenek rá ezekre a dolgokra, hanem már rutinossá és tudatossá váljanak sokkal hamarabb.

Milyen szerepet játszik a tudatos sporttáplálkozás a mindennapjaidban?

Ha nem is maga a sporttáplálkozás, de a tudatos táplálkozás mindennek az alapja, nem csak a sportban, de a más, nem sportoló egyének számára is lényeges. Jóval fontosabb dolog ez, ahogy azt sokan gondolnák, egyszerűen megeszünk valamit és szaladunk tovább. Nem mindegy, hogy milyen energiákat viszünk be a szervezetünkbe, mert a testünk azzal fog gazdálkodni, azaz létezik ebben a kategóriában jó is és kevésbé jó is.

Jó pár éve kezdünk ezzel foglalkozni, nekünk sportolóknak rögtön az elején elmondják, hány órával ne étkezzünk mérkőzés előtt, de hogy mit együnk, illetve mit ne, azt már annyira nem részletezik számunkra, csak az időpontok vannak megadva. Nem jó meccs előtt közvetlenül bevinni semmit, valamint arról beszélnek, közvetlen azok után mit fogyasszunk, de túlzottan specifikusan nincsen meghatározva, inkább csak nagyvonalakban. Személy szerint jó néhány éve figyelmet fordítok arra, pontosan mit szabad, illetve mikor kellene enni, főleg a vitaminok, fehérjék, szénhidrátok terén. Amiben nagyon nagy hiányosságot szenved Magyarországon a sport az az, hogy nincs specifikusan ez számon kérve vagy elmagyarázva, illetve oktatva a sportolóknak.

Mit gondolsz a SportVitalitásról? Mennyiben tud neked segíteni a cég programja?

Azt gondolom, a SportVitalitás egy olyan űrt tölt be, ami által maga a cég nagyon jó pozícióban van. Komoly sikereket érhet el a sportolók körében, illetve mindenképpen hasznos a komoly sportteljesítmények elérésében. Ahogy már az előbb említettem, a szervezetünkbe kerülő energiákkal kapcsolatban nem mindegy, mikor, mit, mennyit és milyen formában viszünk be. Ahogy tudatosan készül egy sportoló fizikálisan és mentálisan is, ugyanúgy tudatosan kell készülni táplálkozási szinten is a versenyekre, megmérettetésekre és ez ugyanannyira fontos rész, mint a másik két felkészülési terület.

Mennyi ideje és hogyan kerültél kapcsolatba a SportVitalitással?

Egy éve kerültünk kapcsolatba és úgy gondolom, maga a kapcsolat is a közös jón alapul és annak létrejöttével kezdődött el az egész tudatos táplálkozás nálunk. Véleményem szerint a SportVitalitás számára is egy jó kooperációnak mondható ez az összetalálkozás a Groupama-Honvéddal, mert értékes tapasztalatokat tudtunk cserélni. Mindkét fél számára fontos és meghatározó volt ez.

Úgy tudjuk, nálatok a csapatban elterjedt ennek a módszernek a használata. A társaiddal kapcsolatban is meg tudsz állapítani változásokat ennek bevezetése óta?

Mindenképpen, mivel egy tudatos táplálkozás indult el ennek kapcsán, csapatszinten. Azt mondhatom, mostanra mindenki pontosan tudja, hogyan kell táplálkozni egy sportolónak, sőt, talán már olyan szinten vagyunk, hogy tanácsot is tudunk adni másoknak. Nagyon jó, hogy már idáig eljutottunk, de ami még nagyon fontos, az az, hogy bízunk ebben a módszerben. Amit a SportVitalitás tanácsol, azt vakon követjük, úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk továbbra is virágzó, mindkét oldal számára.

Ajánlanád ezeket az alapelveket mások számára is?

A saját tapasztalataim alapján mindenképpen, illetve a társaim hozzáállásból kiindulva is, mert tényleg fanatikusan a sikert vágyja a SportVitalitás is és ezt pedig a sportolók sikerein keresztül próbálja meg elérni. Ez pedig nyilván előnyös az élversenyzők számára is.

Szerinted az utánpótláskorú versenyzőknek, játékosoknak segíthet ez a módszer?

Több téren is segíthet, hiszen egyrészt tudatosítja bennük a táplálkozás fontosságát, másodsorban pedig választási lehetőségeket ad a kivitelezéshez, azaz, hogy mit, hogyan és mikor egyenek. Ezeket felméréseken, valamint tanácsadásokon keresztül viszi véghez. Az által, hogy a felnőtt csapatban követik ezt a módszert többek között a válogatott játékosok is, a fiatalok is követendő példaként kezelik azt. Mi a termékeket soha nem erőszakoltuk rá senkire, senkinek nem mondtuk, hogy ezt csinálja, ezeket a készítményeket igya. Társaimmal egyetemben bíztunk ennek a jótékony hatásában. Nem gondoljuk, hogy nekünk ezt nyomni kellene, mert a jó hírük a jó dolgoknak mindig maguktól terjednek és ez ebben a formában sokkal hitelesebb, mintha erőszakos módon megpróbálnánk valakire rátukmálni. Ezen az úton jut el a fiataljainkhoz is, akik látják, hogy mi ezt használjuk, ebben hiszünk és ezek után ők is hitelesen tudják ezt tovább vinni és fogyasztani.

Köszönjük az interjút!

Írta: Zsivera Gábor,