Írta: Zsivera Gábor

A hazai kenu sportág egyik emblematikus figurája, Kozmann György azok táborába tartozik, akik rendszeresen odafigyelnek a táplálkozásukra és ennek köszönhetően képesek kihozni magukból a maximumot. Egy visszavonulás után kellett újra megmásznia a ranglétrát az előző olimpia legfényesebb bronzérmét megszerző versenyzőnek, most a szegedi világbajnokságra és távlati célként a 2012-es olimpiára készül cégünk programjának segítségével.

Augusztusban jön a hazai rendezésű olimpiai kvalifikációs világbajnokság. Milyen célokkal indultok a megmérettetésen pároddal, Korisánszky Péterrel?

Komoly célokkal vágunk neki a viadalnak, elsősorban meg akarjuk nyerni a versenyünket, de minimum a dobogóra szeretnénk felférni. Hogy erre milyen esélyünk van, arra nem biztos, hogy én vagyok az a személy, aki kielégítő választ tud adni, hiszen én 2008-ban az olimpián indultam utoljára nemzetközi megmérettetésen. Azóta meggyűlt a bajom a magyar mezőnnyel is, kissé kiestem a körforgásból. Így tényleg nem tudok mást mondani, csak hogy az a forma, amiben most vagyunk, minden bizonnyal még javulni fog a VB idejére, de hogy ez mire lesz elég, azt nehéz most meghatározni.

Te már egy visszavonulás után küzdöttet vissza magad újra az élvonalba. Mi volt a fő motivációd a versenyzés újrakezdésénél?

Az egyik motivációm a világbajnokságon való részvétel volt, ezt az előző hétvégén sikerült kivívni és a magam részéről nagyon örültem neki. Tavaly november elején csatlakoztam Kutasi Róbert csapatához, célként végig az lebegett a szemem előtt, hogy kijussak erre a világbajnokságra. Ez egy nagyon jelentős mérföldkő a jövőre rendezendő olimpiára való felkészülési programban, úgyhogy ez a siker rendkívül boldoggá tett engem az elmúlt héten. Ezekből következik is, hogy a másik motivációm pedig az olimpia volt, ez volt az a dolog, ami miatt a visszatérés mellett döntöttem. Két év alatt egy hazai, Szegeden megrendezésre kerülő világbajnokság, majd egy olimpia, ezt az időszakot én ennek a két eseménynek szentelem. Nyilván, ha nem tudtam volna kijutni a VB-re, akkor is csináltam volna tovább a felkészülést, ám így jóval könnyebb és egy újabb „ugródeszkának” tekinthető ez a siker, nagyon nagy lendületet tud nekem adni a folytatáshoz.

Fizikailag hogyan élted meg az újra aktívvá válást?

Ezt szakaszokra tudnám lebontani. Tavaly novemberben elkezdtem a napi két edzéses munkát, ez akkoriban egy kicsit fájt, nehéz volt. A kemény, rendszeres edzésritmust újra megszokni nem volt egyszerű, de utána azért belerázódtam. Ezt követték a tavaszi vízi tréningek, szintén kihívást jelentett, hogy ugyanazt teljesítsem a vízen, amit egyszer korábban már tudtam. Gyakorlatilag újra meg kellett másznom a ranglétrát a csapaton belül. Az utolsó periódus az idei nyári versenyzés, ami nem túl fényesen indult. Kiss Tamással terveztünk, hogy az olimpiára, illetve az idei világbajnokságra kijutunk, ő vele kezdtük el az egész tavaszi felkészülésünket, közösen építettük fel a programot. Az első két válogató versenyen együtt indultunk, 1000 méteren szerettünk volna diadalmaskodni, de sajnos mindkét kísérletünk sikertelen volt, ezért egy kissé nehézkesnek is éreztem ezt az egész procedúrát, de hála istennek volt még egy harmadik válogató, ahol az új társammal már sikerrel jártunk, tehát végül jól alakultak a dolgok. Ez a versenyzés egy külön világ volt, aminél újra fel kellett küzdenem magam és legyőzni azokat az akadályokat, melyeket korábban már sikerült.

Mennyire tartod fontosnak az egészséges életmódot, illetve a professzionális sporttáplálkozást?

Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokan nem figyelnek oda erre, én viszont a kivételek közé tartozom, már 10 éve különösen odafigyelek a táplálkozásra, főleg versenyidőszakban, amikor teljesítményt kell felmutatnom. Figyelek arra, mikor és mit viszek be a szervezetembe. Volt olyan is, hogy átestem a ló túloldalára, vagy éppenséggel nem figyeltem oda eléggé, ezeknek mindig megéreztem a negatív hatását. Én biztos vagyok benne, hogy bárki, aki valamilyen szinten bajnok lesz vagy mondjuk egy olimpián, világbajnokságon érmes helyen tud végezni, az komoly hangsúlyt fektet a táplálkozásra és erre a területre. Manapság már nem lehet enélkül elérni jelentős sikereket, főleg ebben az eredménycentrikus sportágban, mint ami a miénk.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a SportVitalitással?

Kiss Károlyon, a cég ügyvezetőjén keresztül kerültünk kapcsolatba a második válogató után, akkor ugyanis éppen ilyen jellegű problémáim voltak, konkrétan kevés volt az energiabevitelem és nem volt rendben a táplálkozásom. Ez hozzávetőlegesen egy hónappal ezelőtt történt.

Milyen hatással van rád a cég által javasolt étrend? Milyen változásokat érzel magadon, illetve miként tudja megkönnyíteni az edzésmunkád ez a program?

Egy kicsit visszautalnék az előző mondataimra. Óriási befolyással lehet egy kidolgozott táplálkozási rend egy élsportoló életére és eredményeire. Kicsit pontosítva, akkor lesz az ember már profinak tekinthető ezen a területen, ha már nem lesz hatással ezekre az étrendje, hiszen automatikusan tudja, mit, mikor és hogyan vihet be a szervezetébe. Szomorú tény, hogy Magyarországon a sportolók körülbelül 90 százalékának teljesítményén lehetne segíteni azzal, ha megmérnék szakmailag, mire lenne szüksége a táplálkozás terén. Sajnos nagyon sokan nem figyelnek oda ezekre az információkra.

Kinek és miért ajánlanád a SportVitalitás programját?

Éppen amiatt, hogy azokban a sportágakban, melyeknél erő-állóképességet kell fejleszteni az eredményesség elérésének érdekében, gyakorlatilag elengedhetetlen a tudatos táplálkozás, de a sportágak 85 százalékát fel lehetne sorolni, melyek versenyzőinek érdemes lenne követnie egy személyre szabott programot.

Sokan gondolják úgy, hogy a tudatos táplálkozást nem lehet elég fiatalon elsajátítani. Neked mi a véleményed az utánpótláskorú versenyzők helyzetéről? Nekik is segíthet a tudatos sporttáplálkozás?

Mindenféleképpen, hiszen ezt valóban nem lehet elég korán kezdeni. Az utánpótlásnál sosem szabad elfelejteni, hogy belőlük lesznek a jövő bajnokai, rendkívül fontos, hogy már ebben a korban megtanulják a helyes táplálkozást, illetve energiabevitelt. Ki kellene használniuk a forrásokat, lehetőségeket, ezek segítségével a későbbiekben még inkább profivá és eredményessé válhatnak. Ők is azok lesznek, amit megesznek, tehát, amit elfogyasztanak, arra nagyon kéne figyelniük. Akár óvodás korig vissza lehet menni, hiszen már náluk is úgy kellene táplálkozni, aminek segítségével a leginkább egészségessé képesek válni.

Köszönjük az interjút!