Arra kell figyelni, hogy ebben az időszakban 5 kilónál többet ne kelljen leadni, őszintén megvallva ennél én régebben jóval többeket fogytam, de mostanában már az a célom, hogy az utolsó héten maximum 3 – 3,5 kilótól kelljen megszabadulnom.

Sajnos a pályafutásom korábbi szakaszában éheztettem magam, visszavettem a folyadékbevitelt, abszolút szenvedésből álltak ezek a periódusok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hétfőtől kezdve gyakorlatilag nem ettem, csütörtöktől pedig nem ittam. Persze számos praktika létezik még, ilyen például a szaunában beöltözve ugráló-kötelezés. Ezt valahogyan meg kellett változtatni, mert hosszútávon nem lehetett így versenyezni. Sajnos le is sérültem, de tanultam ebből az egészből, ezek után úgy döntöttem, hogy ennél a 3 – 3,5 kilónál többet semmiképp nem szeretnék fogyasztani.

Nagyon rendszertelenül étkeztem a múltban, most napi háromszor észem, de az új táplálkozási rendemben ehetek akár ötször is, ám mindig mást, szelektíven, tehát ki van választva, hogy például az adott napon csak zöldséget vihetek be a szervezetembe egy kis szénhidrát kíséretében. Szerencsére ezek jól meg vannak válogatva és nagyon tudok annak örülni, hogy a professzionális étrend mellettem van és segíteni tud abban, hogy ne kelljen az erőm, energiám elveszíteni, edzéseken egyáltalán ne legyen problémám, képes legyek koncentrálni. Tehát azt mondhatom, hogy így nem okoz problémát a diétázás.

Elsősorban a koncentrációmból vesz el nagyon sokat. Aki küzdősporttal foglalkozik – lehet akár birkózó vagy ökölvívó is – nagyon jól tudja, hogy az első meccse az a mérlegelés. Természetesen egy nagy fogyás után az ember meg van elégedve önmagával, hogy hála istennek, ezen túl vagyunk. Viszont ezt követően jön a reggeli, aminek következtében a sportoló hasában megül a vér, emiatt igen rendesen el van fáradva, az agyában pedig nincs elég belőle és szinte fogalma sincs arról, hogy éppen hol van. Ez nekünk nagyon rossz, délután magasságában vagyunk képesek magunkat kicsit összeszedni és a vízháztartást addigra tudjuk visszapótolni vitaminok formájában, étellel, folyadékkal, nagyon sok kalciumot kell ilyenkor bevinni a szervezetbe, azért, hogy ne görcsöljünk be, valamint ne sérüljünk le. Ez utóbbi sajnos nekem nem sikerült, mert a múltkor is megtörtént a baj. Mindenképpen változtatnom kellett, mert legalább 10-11 éve rengeteget küzdöttem a fogyasztással.

Reggel hétórai ébresztővel kezdődik, 7:10-kor már megyünk a mérlegelésre, fél nyolctól van maga a mérlegelés hozzávetőlegesen fél órán keresztül, utána következik a reggeli. Sok pihenőidőnk nincsen, mert 10-11 óra között elkezdődik a verseny, ki kell menni bemelegíteni, egésznap toppon kell lenni, keveset szabad enni, nehogy esetleg rájöjjön az emberre a hányinger vagy a hasmenés a viadal közben. A selejtezők általában délután vannak, estefelé pedig jöhetnek a döntők. Maga az egész versenynap körülbelül tíz órásra tehető, egy nap alatt lezajlik. Ez nagyon sokat kivesz az emberből, koncentrációt tekintve és erőben is.

Azt tudom mondani, mivel még eléggé kezdő vagyok ezen a téren, hogy maximálisan ki kell tartani mellette, mivel az ember teljesen másképp érzi magát tőle. Annyira nem éhes és nincs kitágulva a gyomra, sok folyadékot képes fogyasztani mellette, illetve a közérzete is jóval jobb. Sőt, én még éjszaka is jobban tudok aludni, nekem korábban ez is problémát jelentett, hiszen hajlamos voltam akár az éj közepén is a hűtő felé indulni. Tehát rengeteget változtatott ez a módszer a helyzetemen, sokkal többet és jobban tudok pihenni, kiegyensúlyozottabb vagyok. Persze néha vágyom még arra, hogy például meglátogassak egy gyorséttermet, de természetesen ez a program lemondásokkal is jár.

Öt-hat hete élek eszerint. Az igazat megvallva soha egyetlen diétát sem tartottam be korábban, vagy elkezdtem és a második héten már be is fejeztem, mert nem voltam eléggé kitartó. Szerintem a más fajta diéták az átlagembereknek valóak, a sportolóknak teljesen különböző étrendre van szükségük, lényegesen több kalóriát égetnek el, mint egy hétköznapi ember, szénhidrátból, folyadékból jóval több kell, ahogy gyümölcsökből és vitaminokból is. Tehát nem összehasonlítható a kettő. Nagyon remélem, hogy a jelenlegi módszet be fog válni még nagyon sokáig, megmarad legalább az Olimpiáig.

Valójában semmi különössel nem tudom, megvan ennek a maga ideje a gyógyulásra. Szeptemberben volt a Világbajnokság, januárban rásérültem a térdemre, amiből lett egy térdszalag-szakadás, úgyhogy nem volt egyszerű a feladat. Amikor az ember nem tud annyit sportolni, amennyit egyébként megszokott, akkor könnyen szed fel plusz, felesleges tömeget. Azért is fordultunk a SportVitalitáshoz, hogy tudjanak ebben segíteni.

Azoknak az embereknek ajánlanám, akik hasonló cipőben járnak, mint én, tehát nehezen mondanak le az étel örömeiről, valójában, mint szenvedélyről és függőségről. Illetve akinek nagyon fontos, hogy ne sérüljön meg, és ha tud valaki életmódot változtatni, az tegye is meg, mert ezen akár egy olimpiai arany is múlhat. Márpedig egy olimpiai bajnoki cím egy egész életet megváltoztat, úgyhogy érdemes kipróbálni és akár feladni bármit érte.Köszönjük az interjút!