Néhány évszázada az emberek még tartózkodtak a fogyasztásától, de ma már sülve-főve szeretjük fogyasztani.

A Solanum melongena tudományos nevű élelmi növény legalább olyan jól ismert törökparadicsomként vagy tojásgyümölcsként, mint padlizsánként. Angolul szintén több szó van rá, így eggplant, brinjal, garden egg, aubergine; Németországban Eierfrucht, Franciaországban aubergine, Olaszországban melanzana, Spanyolországban berenjena, orosz nyelvterületen baklazsán, míg Erdélyben vinete néven ismerik. A tojásgyümölcs a német és angol elnevezés tükörfordítása, amely valószínűleg a fehér, ovális tojásra emlékeztető formáról kapta a nevét.

A padlizsán energiaértéke nem túl magas, 113 kJ/100 g (27 kcal/100g), miközben 1,3 g fehérjét, 0,2 g zsírt, 4,8 g szénhidrátot és 2,58 g élelmi rostot tartalmaz 100 g-onként. Víztartalma ugyanakkor nagy. A vitaminok közül jelentékeny C-vitamin- (30 mg), folsav- (31 mg), niacin- (0,60 mg) és pantoténsavforrás (0,23 mg). Ennél meghatározóbb az ásványianyag-tartalma: 100 g padlizsánban többek között 145 mg kálium, 21 mg foszfor, 16 mg magnézium és 10 mg kalcium található.

A törökparadicsom őse Délkelet-Ázsiából és Afrika trópusi vidékeiről származik. A vadon élő faj hajtásain nagy tövisek voltak, ebből nemesítették Dél-Ázsiában a jelenleg ismert tövistelen tojásgyümölcsöt. Más szakirodalom szerint eredeti hazája India, onnan terjedt el egész Ázsiában, majd Egyiptomon és Észak-Afrikán keresztül a XVI. században jutott Európába. Bizonyos feljegyzések szerint a XV. században már Itáliában termesztették, a franciák innen importálták, majd a XVII. századtól ők is termesztették, s tőlük vették át például a spanyolok. Európában szinte minden melegebb éghajlatú országban megtalálható; az Ibériai- és a Balkán-félsziget étlapja manapság elképzelhetetlen tojásgyümölcs nélkül. Hazánkba a török hódoltság alatt került, s népies neve – törökparadicsom – is abból az időből származik.

Az elterjedése nehézkes volt, mert az emberek tartózkodtak a fogyasztásától. A közhiedelem ugyanis azt tartotta, hogy elmeháborodást, mérgezést és más bajokat okoz. Ezt lilás, csaknem fekete színe és kesernyés íze magyarázhatja. Emiatt Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a XX. századig csak díszítési célokra használták.

Elkészítéskor – sütés, főzés előtt – a tojásgyümölcs héját nem mindig kell eltávolítani. A kocsányát egyujjnyi gyümölccsel együtt vágják le. A túlérett padlizsán kesernyés íze besózással és lecsepegtetéssel szüntethető meg. Nyersen nem szokták fogyasztani. Ételkészítés (sütés) során sajátos illata érezhető, de az íze egyáltalán nem agresszív. Azokban az országokban, ahol e növény honos, sokszor hús helyett eszik: igen népszerű rántva, sütve, de készíthető roston, töltve és mártással töltelékként is.

A balkáni népek az elkészítés során erőteljesen ízesítik és fűszerezik. Jellemző fűszere a bors, a csombor, a bazsalikom és paradicsommal kombinálva az oregánó. A friss fűszernövények közül a vöröshagyma, a fokhagyma és a zöldpetrezselyem illik hozzá. Nálunk a tojásgyümölcs tartósítása nem jellemző, bár a padlizsánkrém egyre nagyobb teret hódít. Külföldön általában olajos salátaként egymagában vagy más nyersanyagokkal kombinálva is fogyasztják.

Gyógyhatását tekintve az indiai természetgyógyászat szerint a tojásgyümölcs vérképző, vízhajtó, bélgyulladást gátló és emésztést fokozó hatású, oldja a sűrű nyákot idült asztmában és hörghurutban, s gyorsítja az emésztésben részt vevő szervek működését. Ajánlott cukorbetegeknek, valamint reumában, máj- és vesebetegségben szenvedőknek is, viszont gyomorsavtúltengésesek és gyomorfekélyesek nem fogyaszthatják. A benne levő keserű ízanyagok és illóolajok kimerültség esetén serkentőleg hatnak az idegrendszerre.

A gyógyászatban a tojásgyümölcs herbáját, még inkább terméskivonatát a kávésavszármazékoknak köszönhetően a máj- és epefunkció javítójaként tartják számon. Japán kutatások szerint a padlizsán antocianintartalma csökkenti az összkoleszterinszintet, s növeli a HDL-koleszterinszintet. A fenolsavak megvédik a sejteket a szabad gyököktől, ekképp rákellenes hatásúak.

A nem teljesen érett bogyó szolanin nevű, mérgező vegyületet tartalmaz. Ilyenkor néhány napig szobahőmérsékleten kell tárolni.A későn szedett vagy hosszan tárolt termés matt felületű lesz, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ekkor magjai barnásak, húsa szívós, kesernyés ízű.

A tojásgyümölcs különleges tulajdonsága, hogy sok zsiradékot képes felvenni. Ausztrál kutatás szerint egy adag padlizsánszelet sütés közben 70 másodperc alatt 83 g zsiradékot képes felszívni, s ezzel csaknem 800 kalóriával növekszik az energiatartalma. Így laktató, sok energiát adó ételek készíthetők belőle. De zsírszegényen elkészítve is kellemes ízűek a padlizsánételek.

Az arab világban egy történet alapján vágykeltő hatása miatt a tojásgyümölcsöt a szerelem almájaként tartják számon, s az olajban sült padlizsánt ájult imámnak nevezik. A kínaiak, koreaiak és japánok a formája miatt a nemiség jelképének tartják.

Forrás: vitaminsziget.com