Emlékszik a Lay’s Chips klasszikus szlogenére: “Fogadjunk, hogy nem tudod egy után letenni!”, s a Pringlesére: “Ha egyszer kinyitod, utána már nincs megállás!” Ezek szórakoztató reklámok, persze, de az ún. élelmiszer- függők számára többet jelentenek, mint egy egyszerű fülbemászó reklám. Kutatások azt mutatják, hogy erős hasonlóságok vannak az élelmiszer-, és a kábítószer-függőség között, és hogy lehet, hogy ugyanolyan nehéz egy élelmiszer-függőnek letenni egy szelet pizzát, mint egy drogfüggőnek a következő adagot. Sőt, egy új tanulmány rámutat arra, hogy az élelmiszer-függőség az egyik lehetséges oka a globális elhízás járványnak.

Mi a helyzet?

Egy újabb betekintést Francesco Leri, addiktológus szolgáltatott a kanadai agykutatók 2013-as találkozóján bemutatott tanulmányában. A tanulmány megállapította, hogy a fruktóz-szirup és más élelmiszerek, melyek természetellenesen magas cukor-, zsír-, és ízfokozó tartalommal rendelkeznek, hasonló viselkedési reakciókat okozhat patkányokban, mint a kemény drogok, például a kokain. Hogy kapcsolható ez az emberekhez? Dr. Leri magyarázata szerint úgy, hogy a fokozott globális hozzáférés a zsíros, cukros ételekhez részben magyarázza az elhízott emberek világszerte növekvő számát. Ugyanakkor a fokozott elérhetőség nem magyarázza meg, hogy néhány ember miért elhízott, és mások meg miért nem. A kokain használatát vizsgáló tanulmányok mutatják, hogy sokkal többen próbálják a kokaint, mint amennyien függővé válnak. Ugyanez az elv igaz lehet az egészségtelen ételekre is.

Egy másik vizsgálat során a kutatók megnézték, hogy mi történt, amikor egy csapat egérrel magas zsírtartalmú ételeket etettek hat hétig, majd újra normál étrendre tértek vissza. Az egerek nem híztak el, bár dundibbak lettek, (testtömegük mintegy 11 százalékát szedték fel a hat hét alatt), ízlésük idomult az egészségtelen táplálékokhoz, nagyon megszokták, hogy minden étkezéshez kaptak egy “rágcsáló-nassot”. Amikor az egerek fele visszatért az alacsony zsírtartalmú étrendre súlyos elvonási tüneteket tapasztaltak, mint például szorongást és intenzív sóvárgást. Még ennél is érdekesebb, hogy a patkányok agyában hasonló aktivitás vvolt megfigyelhető, mint mikor kemény drog (pl. kokain) elvonási tüneteket élnek meg. Pontosabban, a függő egerek agyában magasabb dopamin és CREB-molekula szinteket mutattak ki, melyek mind az élelmiszer, mind a kábítószer utáni sóvárgás tünetei.

További kutatás azt is mutatja, hogy a finomított szénhidrátok fogyasztása is vezethet intenzívebb élelmiszer utáni sóvárgáshoz és túlevéshez. Egy 2013 jóniusában megjelent tanulmány megállapította, hogy ezek a gyorsan felszívódó szénhidrátok ugyanazon agyi régiókra hatnak, mint amelyek a sóvárgást és a függőséget szabályozzák.

Miért fontos mindez

Az élelmiszer-függőség ugyanolyan erősen jelen van az emberekben, mint a vizsgálat alanyaiban. Egy vizsgálat során a kutatók 48 egészséges nő agyi aktivitását vizsgálták miközben néztek, majd megkóstoltak egy csokis turmixot. Azok, akik hajlamosabbak voltak az élelmiszer-függőségre, erősebb vágyat éreztek az étel láttán, de az agyuk nem regisztrált elégedettséget azután sem, hogy a elfogyasztották a sóvárgott italt. Ez vezet a túlevéshez, hogy ha valaki addig eszik, amíg nem érzi a telítettséggel járó elégedettséget. Ez a vágy, ez a gondolkodási folyamat közel azonos azzal az agyi aktivitással, mely egy alkoholistában zajlik le a vágyott ital láttán.

Más kutatások is újabb bizonyítékokat kínálnak arra, hogy az élelmiszer-függőség éppúgy klinikai rendellenesség, mint a kábítószer-függőség. Egy tanulmány azt sugallja, hogy az élelmiszer-függők gyakrabban tapasztalnak depressziós tüneteket és figyelemzavart. Néhány embernek, lehet, hogy nincs sok választása, mikor egy csomag Lay’s-t vagy Pringles-t lát.

Forrás: greatist.com