Erre a kérdésre választ adhat nekünk a SportVitalitás Bt. országos kérdőíve a sportolók sporttápláltsági állapotáról, melyet egy orvosi, illetve szakmai csoport segítségével alkotott meg a cég a 2011-es esztendő elején. Május 31-én, nagyjából háromhónapnyi „országjárást” követően 181, a kérdésben érintett töltötte ki a szóban forgó űrlapot, ami már egyfajta értékelhető visszajelzésként szolgálhat mind a két fél, azaz a sportolók és az étkezési szokásaikkal foglalkozó szakemberek számára egyaránt.

Elsőként érdemes azzal foglalkoznunk, hogy a kérdőív kitöltői mindannyian élsportolóként, foglalkozásszerűen űzik ezeket a sportágakat, hosszú évek óta komoly energiát, időt és pénzt fektetnek be azért, hogy minél jobb eredményeket legyenek képes elérni a saját területükön. Igen sokféle sportág képviselőjétől sikerült információt gyűjteni, a megkérdezettek egyharmada kosárlabdázó, egynegyede cselgáncsozó, rajtuk kívül triatlonosok, labdarúgók, futók, vízilabdázók, kajak-kenusok, aerobikversenyzők, kézilabdázók, karate versenyzők, jégkorongozók, tollaslabdázók, taekwondoo-, illetve kick boksz versenyzők és testépítők is részt vettek már a felmérésben, továbbá olyan sportágak élversenyzői, mint az ökölvívás, a vívás, az atlétika, röplabda, az úszás és a súlyemelés adtak cégünknek válaszokat ebben a témakörben.

A válaszadók 75 százaléka 2 és 10 éves kora között kezdett el sportolni, ami feltételezi, hogy ők mindannyian a „sport szellemében” nevelkedtek fel és a szó szerint vett gyermekkoruk óta űzik rendszeresen szeretett sportágukat. Csupán 6 olyan személy töltötte ki a kérdőívet (3 százalék), aki 18 éves kora után kezdett el rendszeresen sportolni. A fennmaradó egynegyed értelemszerűen 11-17 esztendősen lett elkötelezett a maga sportága után. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy az érintettek jelentős hányada még fejlődő korában ismerkedett meg a rendszeres mozgással. Mivel a megkérdezettek átlagéletkora 28 év, ezért mondhatjuk, a felmért személyek szinte mindegyikének vannak bizonyos ismeretei arról, amit elfogyasztanak, feltételezhetően van beleszólásuk is abba, amit bevisznek a szervezetükbe nap, mint nap. Ennek tükrében bizony elgondolkodtató adatokkal találhatjuk szembe magunkat a későbbiekben.

A TÁPLÁLKOZÁSSAL KAPCSOLATOS ISMERETEK ÉS AZOK FORRÁSA

Továbbmenve megvizsgáltuk, ki elégedett saját testsúlyával, illetve ki nem. A válaszokból kiderül, csupán az egyharmad mondhatja el magáról, hogy elégedett, azaz tömeget sem leadni, sem pedig felszedni nem szándékozik. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy a nem elégedettek mekkora hányada szeretne fogyni, illetve hízni. A 60 százalék szeretne súlytöbblettől megszabadulni, 30 százalék hízni, vagy tömeget felszedni szándékozik, a fennmaradó 10 százalék elégedetlensége abból fakad, hogy az illető nincsen tisztában azzal, milyen testsúly lenne számára ideális. Mondhatni, ez az arány normális, bár élsportolók esetében jelent valamit, ha ennyien rendelkeznek súlyproblémákkal, illetve nem tudják, miként lehetnek képesek kontrolálni saját testtömegüket. Mindenképpen segítségre szorulnak az érintettek, főleg, hogy nagyrészük azzal sincs tisztában, milyen eszközöket lehetne használni a kívánt eredmény eléréséhez.

Nyilván mindenki szerezhet ismeretek arról, hogyan és milyen módon érdemes tápanyagot bevinnie a szervezetébe, de annak, aki komoly hangsúlyt szeretne fektetni a tudatos sporttáplálkozásra, első lépésként fontos, hogy részt vegyen egy tápláltsági állapotfelmérésen. A 181 kérdőívkitöltő közül csupán 35-en részesültek ilyesfajta vizsgálatban, 26-an mindössze egyszer egész életük során. Akkor honnan kaptak ezek a sportolók egyáltalán tanácsokat a felől, milyen alapelveket lenne érdemes követniük annak érdekében, hogy minél sikeresebbek lehessenek saját sportágaikban? A megkérdezettek majd 40 százaléka a saját edzőjétől kapott információkat, utasításokat ezzel kapcsolatban. Azonban fontos információ hogy ezen sportolók nagy része valamilyen egyéni sportágban érdekelt, tehát csak az egyéni fejlesztéssel foglalkozó edzők tudnak a táplálkozással is foglalkozni, a csoportos sportágaknál erre nincs lehetőségük. A válaszadók majd fele az interneten keresett, illetve kapott információkat a helyes táplálkozással kapcsolatban, velük egy csoportba sorolhatók azok a sportolók is, akik a szakirodalmat választották információgyűjtés gyanánt (20 százalék). Az utóbbi nem rossz módszer, ha az illetőnek rendelkezésére áll a korszerű, megbízható forrása, ám a webes információgyűjtés manapság rendkívül kockázatos, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz megfelelően szűrni azt a halmazt, ami a világhálón keresztül áraszt el bennünket egy-egy, akár teljesen specifkus kérdéskörben is. Ráadásképp az internet manapság a legobjektívebbnek elfogadott médiaforrás, tehát hajlamosak vagyunk szentírásnak venni, amit találunk, ezzel pedig még jobban megnő a kockázati tényező. Érdekesség lehet, hogy a kérdőívet kitöltők egynegyede értekezik versenyzőtársaival a kérdéssel kapcsolatosan, illetve a tőlük kapott tanácsok alapján étkeznek. Ellenben nagyon kevesen fordultak eddig orvoshoz, vagy dietetikushoz (mindössze 15 százalék). Pedig csak ők a valóban hiteles forrás (értelemszerűen, ebben a témában az edzőknél is nagyobb tudással és szakértelemmel rendelkeznek) és csak tőlük kaphatnának személyre szabott és sportágspecifikus táplálkozási tanácsokat az élsportolók. Összefoglalva, az érintett sportolók igen kis hányada kapott, kaphatott valódi szakmai segítséget, ami pedig nagyon fontos lenne az élsportolók esetében, hiszen az általános alapelvek mellett különös hangsúlyt kellene, hogy kapjon az egyéni étrend. Nem utolsósorban itt sem árt leszögezni, olyan élversenyzőkről beszélünk, akik elméletben a leginkább tájékozottak és tudatosan keresik a megoldásokat. Sajnos láthatjuk, hogy nagyon keveseknek van valódi segítségük, ez még nehezebbé teszi a tudatos sporttáplálkozás – helyes – ismereteinek elsajátítását, alkalmazását.

Az alapvető általános kérdések után azt boncolgatjuk, vajon mennyien vannak tisztában azzal, hogy mennyi kalóriát kellene elfogyasztaniuk általában, illetve versenyidőszakban. Megdöbbentő lehet, hogy a válaszadók 70 százaléka nincs tudatában ennek a két fontos adatnak. Mindössze a kitöltők 40 százaléka van tisztában azzal, mik a konkrét tápanyagszükségletei, ám közülük csak a kétharmad tud ennek megfelelően étkezni. Egyértelműen kitűnik a kérdőívre adott válaszokból, hogy a többséget (60 százalék) zavarja, hogy nincs tudatában annak, mit lenne szükséges bevinnie a szervezetébe. Szembetűnő, hogy gyakorlatilag minden megkérdezett (1 személy kivételével mindenki) fontosnak tartja azt, hogy legyen a sportolók számára elérhető tanácsadás a táplálkozással kapcsolatban, az érintettek fele a személye konzultációt tartja megfelelő módszernek, a többiek a különböző interneten elérhető forrásokat preferálják (weben elérhető információk, e-mailes tájékoztatás). Szinte mindenki (90 százalék) az interneten keresett táplálkozási tanácsokat az elmúlt három hónapban, és csupán 10 százaléknyian fordultak szakorvoshoz vagy dietetikushoz ebben az időszakban. Az értrend elemzéssel kapcsolatban kitűnik, hogy a nagytöbbség (80 százalék) még nem vett részt ilyen jellegű vizsgálaton, sőt, a megkérdezettek majd kétharmada még csak nem is hallott erről a módszerről. Akiknek van ezen a területen tapasztalatuk, felemás véleménnyel vannak az elemzés hasznosságával kapcsolatban. A negatív tapasztalatok a gyakorlati megvalósíthatóság köré csoportosultak. Tehát valós igény, hogy a sportolók – életmódjukhoz alkalmazkodó – táplálkozási tanácsokat kapjanak.

TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐK HASZNÁLATA ÉS TÁJÉKOZÓDÁS A TILTOTT ANYAGOKRÓL

Mint tudjuk, manapság az étrend-kiegészítők nélkülözhetetlen elemévé váltak nem csak az élsportnak, de az egészséges létnek is, ám a kérdőív alapján az látszik, hogy kevesen vannak, akik tudatosan szednek ilyen jellegű készítményeket. Kissé meglepően hathat az az adat, mely szerint a kitöltők 35 százaléka egyáltalán nem él a táplálék-kiegészítők adta lehetőségekkel. Kevesebb, mint az érintettek egyharmada szed rendszeresen táplálék-kiegészítőket. Rendkívüli módon megoszlik, hogy ki honnan kapott javaslatot az adott termékek használatára, többen saját maguk találtak rá a használt készítményekre (30 százalék), továbbá jellemző a barát, versenyzőtárs ajánlása (25 százalék), szakorvos vagy sportorvos javaslatára pedig csupán a megkérdezettek 20 százaléka. Alanyaink jellemzően az internetről szerzik a táplálék-kiegészítőkkel kapcsolatos információkat, amivel kapcsolatban tudjuk, hogy ugyan sokrétű információhoz juthat az ember a világhálón, de nehéz megbízható forrást találni, vagy magáról a forrásról eldönteni, hogy az ott leírtakban maximálisan megbízhatunk-e. Csupán a 8 százalék(!) fordult információért szakhatósághoz (OETI, MACS, stb.), ami a szigorú doppingellenőrzések világában kiábrándítóan alacsony szám

Ha már dopping, akkor nyugodtan állíthatjuk, manapság egy élsportolónak nem is lenne szabad addig semmilyen készítményhez nyúlnia, amíg maximálisan meg nem bizonyosodik annak doppingmentességéről. Bizony sok élversenyző járt már pórul úgy, hogy esze ágában sem volt tiltott szerhez nyúlni, csupán nem volt elég körültekintő és bizonyos étrend-kiegészítőkkel, vagy krémekkel, esetleg folyadékokkal együtt bevitte a szervezetébe azt a szert, ami évekre, vagy akár örökre befolyásolta a pályafutását. Az országos kérdőívünk kitöltőinek esetében – lévén, hogy olyan sportolókról beszélünk, akiknek fontossági sorrendjében abszolút elől van az élsport – csupán alig elterjedt a WADA Kódex, illetve a hatályos tiltólista ismerete (alig egy negyed arányban), ami ijesztően rossz aránynak számít. Még inkább felkaphatja a fejét, aki megnézi, hogy mindössze a bő egyharmadnak van tudomása arról, hogy a táplálék-, illetve értrend-kiegészítők tartalmazhatnak tiltott anyagokat. Ezen adatok függvényében nem túlzás azt a következtetést levonni, hogy az eddig „akaratlanul doppingolók” száma Magyarországon meglepően alacsony a körülményekhez képest. További érdekességeket tartogat számunka annak a kérdésnek a boncolgatása, melyből az derült ki, az adott sportolók milyen módon bizonyosodnak meg arról, hogy az általuk választott készítmények tartalmaznak-e doppingszernek minősülő összetevőket. Sokan mennek a saját fejük után, azaz olyan források alapján állapítják meg, hogy beszedhetik-e a termékeket, melyek cseppet sem számítanak megbízhatónak. Ilyen például az interneten való böngészés, ami számos veszélyt rejt magában, a tartalmak hitelességét ugyanis rendkívül nehéz megállapítani. Ugyan többen kérnek tanácsot ebben a témában, de nem biztos, hogy a szüleink vagy a barátaink kompetensek ebben a kérdésben. Sokkal inkább szakemberekhez kellene fordulniuk, amit csak elenyészően kevesen tesznek meg (pl. szakorvos, sportorvos, tanács a MACS-tól, összehasonlítás a WADA listájával). Itt mindenképpen komoly és sürgős lépésekre lenne szükség, egyszerűen nem lehet az élsportolóink karrierjét, egészségét a szerencsére és a jóhiszeműségre bízni.

TUDATOS TÁPLÁLKOZÁS

A tápanyag-bevitellel kapcsolatos felfogásban is lenne hová előlépni, hiszen a megkérdezettek fele megpróbál ugyan tudatosan és rendszeresen táplálkozni, de nem elégedett ennek a megvalósításával. Sokan állnak a témához úgy, hogy fontos kérdésnek tartják, de akkor és annyit esznek, amennyi jól esik nekik. Sajnálattal kell megállapítanunk, csupán minden tízedik válaszadó cselekedik tudatosan ebben a kérdésben. Itt nyilvánvaló, hogy szakemberek közbelépésére van szükség, egyszerűen meg kell mutatni az élsportolóknak, mennyivel többet érhetnek el, ha szakszerűen és rendszeresen táplálkoznak. A tudatosság terén egyelőre az a „divat”, hogy a magas kalóriatartalomra odafigyelnek a versenyzők, más téren jelentősen el vannak maradva az érintettek. A táplálék-kiegészítők fogyasztóinak legáltalánosabb célja a szükséges tápanyagok pótlása, a kisebb hányad elsősorban a súlyfeleslegétől szeretne megszabadulni ilyen módon. Itt érdekesség lehet, mennyire kevesen (15 százalék) szeretnének a teljesítményükön javítani ezen készítmények használatával Levonhatjuk azt a tanulságot ebben a kérdéskörben, hogy sokkal inkább a „divat” és a trend, valamint a kényszer az, ami meghatározza a célt, nagyon kevesen használják a táplálkozást, mint eszközt a jobb teljesítmény elérésének érdekében. Akik pedig szeretnék, azok nagy arányban nem tudják, mert az esetleg meglévő forrásokat nem képesek megfelelően ki-, illetve felhasználni.

A SZAKEMBERHEZ FORDULÁS IGÉNYE

A kérdőív utolsó szakaszában arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen hajlandóság mutatkozik a sportolók részéről a szakszerű segítség felé forduláshoz. Majd 80 százalék szeretne részt venni tápláltsági állapotfelmérésen, ennél egy árnyalatnyival kevesebben szándékoznak személyes dietetikai tanácsadásban részesülni, átfogó sporttáplálkozási tanácsadás pedig gyakorlatilag az összes megkérdezett sportolót érdekelné. Mondhatni, az első lépést ezzel a segítségre szorulók megtették, a szakemberek pedig képesek lennének ellátni őket olyan eszközökkel és tanácsokkal, melyek segítségével gyökeresen meg tudják majd változtatni táplálkozási szokásaikat. A cég számos pozitív példával tud szolgálni, olimpiai bajnokok, világszintű küzdősport-versenyzők értek már el komoly eredményeket, mióta a megfelelő emberekhez fordultak a segítség és a változás reményében. Az sem elhanyagolható, hogy mind egyéni, mind pedig csapatsportágakban érdekelt sportolók adtak már pozitív visszajelzéseket. A cél, hogy minél szélesebb körbe eljuthasson az információ és a szolgáltatás, hiszen kitűnt a kérdésekre adott válaszokból is, a legnagyobb gond az általános tájékoztatás hiánya. Amennyiben ezen gyökeresen tud változtatni a szakmai csoport, egészen más képet festhet egy hasonló felmérés hónapok, évek múlva, amely hazánk sportolóit és az őket felkészítő szakembereket juttatná előbbre, mi több, minden sportot szerető, egészséges életmódra törekvő ember képes lenne profitálni belőle.

Írta: Zsivera Gábor