Dopping-pozitív lehetek a mákos bejglitől?
Mákos guba, mákos tészta, pozsonyi kifli, flódni vagy mákos bejgli:…
Amint arról már többször is szót ejtettünk, a küzdősportágakban még nagyobb hangsúlyt kap a testsúly és a testfelépítés kontrollja, tehát elérkezettnek láttuk az időt, hogy a módszereinkkel élő sportolókat megkeressük erről a területről is. Miután judo Európa bajnokunk, Mészáros Anett maga mesélte el nekünk a tapasztalatait a SportVitalitás étrendjéről és termékeiről, most mesterét, Toncs Pétert is megkérdeztük, miben látja az új módszer hatásait tanítványán.
Ön fiatal kora ellenére komoly sikereket ért már el tanítványaival és számos szakmai elismerésben részesült eddigi edzői pályafutása alatt. Bizonyára rengeteg tapasztalatot szerzett már azzal kapcsolatban, hogy a versenyzői milyen módszerrel képesek gyorsan fogyasztani. Mi a véleménye ezeknek a sportolókra gyakorolt hatásáról?
Sajnos erre nem fektettünk eléggé nagy hangsúlyt és versenyzőim a hosszú évek alatt kialakult egyéni szisztémáikat követték, ami inkább megszokásból működik és nélkülözik a tudományos alapokat. De ettől függetlenül ez inkább azoknál a judósaimnál jelentenek problémát, akik valóban sokat fogyasztanak. Ilyen tanítványom például Mészáros Anett, akire az évek során kifejezetten sok súly jött fel és egyre nehezebben tudta megoldani ennek csökkentését. Ez volt a fő oka annak, hogy megkerestem Kiss Károlyt, a SportVitalitás ügyvezetőjét, akinek segítségét kértük az ügyben. Hála istennek úgy néz ki eddig, hogy remekül beválik ez az új metódus, hiszen Anett úgy tudott súlyt veszteni, hogy igazából nem ment az ereje és az állóképessége rovására.
Ahogy említette is, Európa bajnokunk, Mészáros Anett az ön keze alatt dolgozik. Ha jól értesültünk, nála hosszú időbe telt megtalálni azt a módszert, amivel képes megfelelően kordában tartani a testtömegét. Mi ez a módszer és milyen előnyöket jelent Anett számára?
Mindenekelőtt csináltak egy komplett mérést, testanalízist nála, amivel meghatározták az alapanyagcseréjét és a napi mozgásához szükséges energiaszükségletet és ehhez mérten összeállítottak egy étrendet, ami kezdetben az alapanyag fölött volt egy kicsivel, erre rájött még a mozgásból fakadó kalóriavesztés, és szépen folyamatosan elkezdett róla leégni a fölösleg. Most már azt mondhatom, hogy három és fél, négy kilót le tudott adni. Ez abszolút a maradék zsírból jött le, így nem ment a teljesítőképessége rovására.
Korábban milyen gondokkal kellett megküzdenie versenyzőjének? Hogyan sikerült ezeket kiküszöbölni?
Általában az utolsó hétre hagyta a fogyasztást és mindazt a fölösleget, ami rajta maradt, elsősorban vízből nyomta le, tehát kiűzte szervezetéből a vizet. Valószínűleg a világbajnokságon elszenvedett sérülése is ebből fakadhatott. Az esemény Japánban volt, a verseny előtti napon utazott végig, ami tudjuk, hogy milyen mértékben terheli le a szervezetet. Szóval ezeknek mindenképpen elejét kellett venni, mert előbb-utóbb nyilvánvalóan egyre rosszabb vége lett volna ennek a gyakorlatnak. Ő is fokozatosan nehezebben veszte a vizet, amit kellett, ráadásul egyre többet kellett neki, itt volt az ideje, hogy végre megfelelően belőjük a súlyát.
Egy judósnak nagyon nehéz elérnie a verseny napján, hogy a küzdelem megkezdésekor megfelelő koncentrációval legyen képes felvenni a harcot. Van olyan lehetőség, melynek segítségével ez a probléma szinte minimálisra csökkenthető?
Hosszú évek munkája, a versenyzési tapasztalatok jelenthetnek megoldást. Ezek a sportolók 15 éve ott vannak a világ élversenyein, mindegyikőjük a maga módján alakította ki a rá jellemző stílust. Nyilván, ez mindenkinél különbözik valamelyest. Van, aki pszichológus segítségét veszi igénybe, mentáltréningekkel és egyebekkel próbálkozik. Természetesen van olyan is, akinek nincs ilyesmire szüksége, pusztán egy napi rutint követve a verseny napján megfelelő koncentrációs állapotba képes hozni magát.
A mindennapi felkészülésben mennyit számít, hogy egy judós tudatosan táplálkozik vagy sem?
Ez igazából most fog kiderülni, hiszen a múltban olyan nagyon tudatosan nem építettük be ezt a dolgot a felkészülésünkbe, főleg azoknál, akiknek nem volt különösebb súlyproblémájuk és jól étkeztek. Nem azt mondom, hogy ne jelent volna meg a káros, negatív oldala annak, hogy, ha bármely tanítványom rosszul étkezett. Mészáros Anettnél most fog igazán kiderülni, hogy a verseny tekintetében mennyire segítette ez a módszer az ő előrejutását, hiszen a közeljövőben lesz az első megmérettetése azóta, hogy elkezdtük ezt az étrendet nála.
Ha Mészáros Anettnél ilyen pozitív változást sikerült elérni a SportVitalitással, tervezi-e, hogy más versenyzőnél is bevezeti ezt a módszert?
Természetesen igen, mivel nem csak fogyasztani, de súlyt tartani is lehet ennek segítségével, valamint a tudatos táplálkozással magának a teljesítménynek is lényeges összetevője. Tehát abszolút úgy látom, hogy Anettnél jó irányba viszi ez a dolgokat. Meg fogom várni, mire megfelelő mennyiségű tapasztalat gyűlik össze ezzel kapcsolatban hét hónap alatt, és ennek fejében lépünk tovább.
Kiknek és miért ajánlaná a SportVitalitás módszereit?
Igazából minden sportolónak, akinek fontos a maximális teljesítmény elérése, attól függetlenül, hogy súlycsoportos sportágat űz vagy sem. Hiszen azt már régóta tudjuk, hogy a teljesítmény egyik nagyon fontos összetevője az edzés és a pihenés mellett a táplálkozás. Legalább akkora figyelmet kell rá fordítani, mint erre a másik két alapvető dologra.
Utánpótláskorú versenyzőknél is érdemesnek tartaná ezt a metódust bevezetni?
Annál is inkább, mert vajmi keveset tudunk arról, hogy ők hogyan táplálkoznak. Nagyon nehezen megy ez az iskolában való étkezések miatt, abban sem lehetünk biztosak, hogy ott esznek-e egyáltalán, majd így esnek be edzésre, tehát náluk problémás megoldani a megfelelő tápanyagbevitelt. De bízom benne, hogy a többségüknek a szülei – legalábbis, akik hozzánk járnak – főznek és rendesen etetik a gyereket. Mindenkinek segít ez a módszer, bárki személyre szabott táplálkozási szisztémát tud követni, ami nagymértékben segíti nem csak a sportbéli előre menetelt, de az egészséges létet is.
Köszönöm az interjút!
Írta: Zsivera Gábor