A kígyót-békát kiáltott fehér cukor után az energiát nem adó mesterséges édesítőszerek (pl.: ciklamát, aceszukfám-K, szacharin, aszpartám) vagy éppen a cukoralkoholok (más néven poliolok, például.: xilit/nyírfacukor, mannit, maltit, eritrit) sem maradtak le a változatos megítélésük kapcsán.

ÁLTALÁNOSSÁGBAN A CUKORPÓTLÓKRÓL

Szénhidrát-anyagcserezavarral rendelkezőek esetén (inzulinrezisztencia, cukorbetegség) igen hasznos diétás termékfejlesztésnek bizonyult, hiszen az édes alapíz diétás korlátokba nem ütköző pótlása hozzájárul a megfelelő betegség-elfogadási ráta megőrzéséhez. Az édesítőszerek testtömeg-rendezés esetén is fókuszpontba kerülhetnek. Némi energiabevitel-csökkenés ténylegesen elérhető cukorpótlók fogyasztása mellett, amennyiben egyéb kalóriaforrásokkal nem pótoljuk a kieső energiamennyiséget.

Az, hogy éppen melyiket választjuk, több szempontból értékelhető. Minden édesítőszernek más az édesítőereje, hőstabilitása vagy éppen az észlelt “mellékíz” erőssége.

Van olyan alternatív cukorpótló, ami rendelkezik számolandó energiamennyiséggel (pl.: xilit, mannit, szorbit), de a benne lévő szénhidrát kisebb százaléka hasznosul. A cukoralkoholokból történő energianyerés 2,4 kcal grammonként, ami alacsonyabb, mint a hagyományos cukorból történő (4,1 kcal/gramm), de kalkulálandó mennyiséget predesztinál. Így téves az az elképzelés, hogy a cukoralkoholok használata nullkalóriás. Kivételt jelenthet ezek között az eritrit, melynek édesítőereje a hagyományos cukor 60-70%-a, ám energia-, és szénhidrátbevitellel egyaránt nem kell számolnunk fogyasztása esetén. (Megjegyzés: a mesterséges édesítőszerek nem adnak energiát.)

Főként a cukoralkoholokkal kapcsolatban vetődik fel,-egyéni érzékenységtől függően-, hogyha meghaladja a napi bevitt mennyiség a 25-40 grammot, akkor puffadás, illetve enyhe hasi görcsök, hasmenés jelentkezhet.  A maximum javasolt dózist felnőtteknél 50 grammban, míg gyermekeknél 20 grammban állapították meg. Aki hajlamos a gyorsabb bélperisztaltikával együtt járó bélbántalmakra (pl.: irritábilis bélszindróma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb) fogyasztása önmagában óvatosságra int. Poliolok fogyasztása esetén ugyanúgy, mintha egyszerű cukroknál, ozmotikus aktivitás jön létre, és egyszerűen fogalmazva a bélbe a testből víz áramlik, hogy a kémiai potenciálkülönbséget kiegyenlítse a szervezet. Ha nagyobb mennyiségű víz áramlik a bélbe, akkor megnövekszik a bélsár víztartalma, így hasmenés alakul ki.
/Nagy mennyiségű glükóz egyidejű bevitele esetén nem számoltak be hasonló hatásról, viszont az egyszerű cukrok közé tartozó fruktóz (gyümölcscukor) esetén annál inkább. A javasolt maximum dózis fruktózból 70-100 gramm./

SPORT: HELYI-MAI KÖRKÉP

Ha megkérdeznék az utcán valakit arról, melyik energiát adó tápanyagunk a legfontosabb egy sportolónak, valószínű döntő többségében a fehérjéket emelnék ki. Jellemző a fehérjeporok élsportbeli töménytelen fogyasztása, mert arcunk előtt csak az lebeg, hogy a fehérjék aminosavakból állnak, amik beépülve izomszövetünkbe növelhetik annak tömegét. 2,0 gramm/testtömegkilogramm feletti fehérjebevitel, egészséges egyént figyelembe véve, felett kérdéses, hogy egyáltalán hasznosul-e.

A szénhidrátokról kevés szó esik, pedig őket kéne igazán piedesztálra helyezni. 

Az egyszerű és összetett szénhidrátforrásaink fogyasztása hozzájárul glikogénraktáraink feltöltéséhez. A glikogén rengeteg cukor(glükóz)molekula összekapcsolódásából jön létre, a belőle történő energianyerés rendkívül gyors. Nyugalomban főként zsírraktárainkat égetjük, ám ha hirtelen, intenzív erőkifejtésre van szükség, a szervezetünk először a cukrokhoz nyúl. Glikogént nem tud korlátlan mennyiségben raktározni szervezetünk, így “feltöltöttségi állapotától” és az edzettségi foktól függően akár 70-90 perc alatt teljesen le tudjuk meríteni. A máj glikogénraktáraink lemerülése vércukorszintesést, szédülést, teljesítmény-csökkenést eredményez. A májon kívül izmaink tartalmaznak glikogénraktárakat, ám a szisztémás vércukorszint kontrollálásához a máj raktárai és az ehhez kötött szabályozórendszer járul hozzá.

Mit érdemes figyelembe venni, mielőtt minősítjük a cukorpótlók megítélését a sportban?

1. Egy átlag felnőtt élsportoló a szénhidrátszükségletét nem mindig fedezi kialakított étrendje, így édesítőszerek alkalmazásával tovább csorbíthatjuk a szakmai kívánalmak teljesülését.

2. A cukorpótlók egy része fogyasztás esetén individuális szinten panaszt válthat ki. A sporttevékenység közben megőrzött komfortérzet hozzájárul a sportoló teljesítményéhez. Eddig nem használt terméket ne próbáljunk ki tapasztalatok nélkül megmérettetések előtt.

3. Szénhidrát-anyagcserezavar esetén természetesen javasolható bevitele, ekkor dietetikus és diabetológus szakember segítségével állítható be az elfogyasztható mennyiség szénhidrátból, illetve javasolt pótlási lehetőségeiből.

4. Sportágról sportágra, illetve sportági időszaktól (pl.: versenyidőszak, pihenési, stb.) változik a javasolt energiabevitel és a tápanyagok aránya. Bár pl.: a testsúlykategóriás küzdősportoknál mindig javasolható, hogy a versenysúly ne legyen messze a felkészülési időszakban mértektől, az adott kategóriába való sorolás céljának elérése érdekében kiegyensúlyozott-beállított befogyasztás történhet. Ekkor az eddig elfogyasztott energiamennyiség max.15-20%-os csökkentésével érhető el a lépcsőzetes fogyás, rövid távon a szénhidrát energiaszázalék negatív irányú eltolódása mellett. Ilyenkor, ha a sportoló együttműködéséhez szükséges egyéni kívánalmainak teljesülése, beilleszthető alkalmi szinten.

---

Írta:
Sziráki Zsófi
Dietetikus Msc