Már az anyatejjel magunkba szívjuk az édes íz érzését: nem csoda, ha kisdedkorunktól kezdve nehezen válunk meg tőle, attól függetlenül, hogy édesszájúnak tartjuk magunkat, vagy sem. A fejlett országokban emelkedő elhízási ráta, és ahhoz kötött krónikus megbetegedések (pl.: inzulinrezisztencia, cukorbetegség) léte láncolatot indított el az édes íz alternatíváinak fejlesztésére. Nem megoldás a szénhidrátokat kiiktatni az életünkből, csupán meg kell találnunk az egyensúlyt a beviteli arányokat tekintve. Vajon milyen alternatívákat veszünk le a polcról?

Barna cukor
A barna cukor kémiai összetételét tekintve nem sok mindenben különbözik a “fehér cukortól”, és egészségesebbnek sem egészséges. Általában a “természetesebb” jelzőt szokták hozzá társítani, pedig sajnos a boltokban kaphatóak nagy részéhez utólag adják hozzá a melaszt, mely színét és jellemző ízvilágát is adja. Karakteresebnek karakteresebb, de semmiképp sem előnyösebb egészségügyi szempontból.

Méz

A méz glükóz (szőlőcukor) és fruktóz (gyümölcscukor) alkotóelemekből áll. Antioxidáns-és vitamintartalmát szokták kiemelni, és szerencsére nem olyan nehéz hozzájutni termelői minőséghez. Kissé alacsonyabb a szénhidráttartalma a kristálycukorhoz képest, de energiatartalmával is így is számolni kell.

Nyírfacukor, másnéven xilit és társa, az eritrit

A xilit és eritrit a cukoralkoholok (poliolok) csoportjába tartozik. Ez persze nem azt jelenti, hogy alkohol térfogat%-ot kéne feltüntetni a csomagolásán. Általában a kígyót-békát kiáltott mesterséges édesítőszerek “természetes” aternatívájaként szokták javasolni. Az általánosan elterjedt nézetekkel ellentétben ezen alternatívák is több kémiai eljáráson átesnek, mire a polcokra kerülnek. Gyakran gondolja azt a laikus, hogy ezen édesítésre alkalmas cukoralkoholoknak egyáltalán nem kell számolni a szénhidrát-illetve energiatartalmát: a válasz többségében téves. A xilit szénhidráttartalmának 60%-a hasznosul, így szénhidrát-anyagcserezavar esetén az ezzel készült ételekben a szénhidráttartalma 60%-át kell beszámítani, ám eritrittel ily szempontból előnyösebb helyzetbe kerülünk, mivel alacsony a belőle hasznosuló szénhidrát mennyisége. Így értelemszerűen a xilit számottevő, míg az eritrit elhanyagolható mennyiségű energiabeszámítási kötelezettséggel rendelkezik, hiszen a szénhidrát energiát adó tápanyagforrásunk. Vigyázzunk az elfogyasztott mennyiségre, napi 25-40g-nál többet ne fogyasszunk, különben kellemetlen gyomor-bélrendszeri panaszokat, gyakori mosdóba járkálási kényszert üdvözölhetünk. Akkor se lepődjünk meg, ha sütünk ezen cukrokkal, és a sütési eljárás során némi mennyiség elbomlik belőle; így a kímért mennyiség a vártnál kevésbé kényeztetheti az édes íz után vágyakozó ízlelőbimbóinkat.

Juharcukor/juharszirup

A juharszirupot általában magasabb ásványi anyagtartalma, néhol a többi termékcsoportnál magasabb A-vitamintartalmával szokták hirdetni. Ám egyik szempontból sem a legideálisabb forrás a juharszirup, nem elfeledve azt a tényt, hogy eredeti formában igen borsos ára van, így amit a boltban találunk, nagy valószínűséggel nem eredeti készítmény. Bár kalóriatartalma alacsonyabb a hagyományos cukornál, fogyókúrában és módosított szénhidráttartalmú diétának mintatervébe nem való.

Még korántsem értünk a végére, cikkünk hamarosan frissül az édesítési alternatívák feltérképezésével…